A rossz döntéseket kell megelőzni! Ilyenkor még lehet segíteni, hiszen még nincsenek szervi elváltozások. Bypass műtét után milyen tanácsot várunk?  Ha valaki megijed és a tanult viselkedési forma szerint elrohan az orvoshoz, akkor beindul a hivatalos, szakmai protokollokra épülő orvoslás. 



Az első kisebb üzemzavarok nagyon fontosak. Üzenet- és jelzés értékűek.

Azt tapasztaltam, hogy sokszor az orvos nem az embert látja, nem a betegség okát keresi, hanem a tünet megszüntetésére koncentrál. A beteg általában vakon bízik az orvosban. Pedig nem a szemével van baja! Én is így tettem. A kardiológus orvosaim egyike sem vizsgálta például, van-e valamilyen gerincproblémám, milyen az életmódom, mekkora a stressz terhelés? Ez biztosan nincs a protokollban, pedig minden mindennel összefügg. Egy konkrét betegség mögött mindig több tényező együttes hatása áll. Összeadódnak a dolgok!
A szakorvosok az én esetemben - ahogyan sok más esetben is, - nem ismerték fel az összefüggéseket.
A kórházban a főorvostól megkérdeztem, kizárható, hogy a pitvarfibrillációt stressz okozta? Azt mondta, kizárható, rá is írta a papíromra „lone fibrillation”. Önmagában jelentkező fibrilláció. Mint ahogyan a magasvérnyomás betegségnél is szeretik a primer hipertónia kifejezést használni. Amikor nincs a háttérben elváltozás. Nincsen semmi elváltozás, mégis beteg a beteg. Ez nálunk már csak így működik... A stresszről a kardiológusok nagy része megfeledkezik. Aki először lesz beteg, szembesül azzal, hogy halvány elképzelése sincs a saját testének működéséről. A testünk pedig egy bonyolult, de csodálatos rendszer.


A működéséről napokon át lehet beszélni. Kinek van erre ideje? Kit érdekel? Egy átlagember számára a teste, vagy szülei teste inkább undorító, mint érdekes (csontok, izmok, erek, idegek, nyálka, vér, vizelet, széklet, gombák, baktériumok…). Például undorítónak látta és mondta pelenkázásra kényszerült édesanyját egy diplomás nő. Látni sem bírta! Az édesanyja sírva panaszkodott nekem.
A zagyva nyelven író, furcsa szavakat használó orvosát a beteg nem is nagyon érti. Kérdezni sem tud. Egy laborvizsgálat után, vagy anélkül felírnak receptre valamilyen gyógyszert. Az orvosnak csak gyógyszer receptje van, ÉLETMÓD RECEPTJE NINCS! Az nincs a számítógépében. A gyógyszer felírás egyszerűbb az életmód felírásnál! A lelki ráhatásról, mint a gyógyítás részéről nem is beszélve!
A doktorok már rég elfelejtették, hogy a DOKTOR SZÓ TANÍTÓT JELENT! Mire tanítanak? Költői kérdés, én tudom. A beteg elkezdi szedni, szedni a felírt szereket, aztán előjönnek a mellékhatások. „Az a gyógyszer, aminek nincsen mellékhatása, az nem gyógyszer”, tanítják az orvosi egyetemen. A mellékhatásokra újabb gyógyszereket írnak... Aztán megjelenhetnek a szervi elváltozások, újabb és újabb szakorvosok kapcsolódnak be. A sebészeknek is jut munka. A végén vár sorára a boncmester.

Nézzünk két jellemző, de konkrét példát:

Elég gyakori a vegetatív disztónia (a vegetatív idegrendszer működésének egyensúlyi zavara) és a változás kori panaszok. Ez a kettő együtt is jelentkezhet. A változás kora alatt én nemcsak a klimaxot értem, hanem a nemi érés befejeződését is. Amikor a szervezetben komoly átállás zajlik, ez általában érinti a vegetatív idegrendszer működését is. Félénk, gyenge idegzetű, vagy éppenséggel túl kemény, zárkózott egyéneknél nagyon könnyen kialakulhat a vegetatív disztónia (súlyosabb formájában pánikbetegség). Ha a vegetatív idegrendszerünk kibillen a normális szabályozási tartományból, egyik, vagy másik irányba, előáll az úgynevezett vegetatív disztónia, ami bármilyen testi tünetet produkálhat. Ha ez a tünet a keringést érinti, például magas lesz a vérnyomása, szaporább a szívverése, akkor egy pillanat alatt a kardiológián találja magát a beteg. Előfordul, hogy fel se merül a gyanú, hogy idegrendszeri problémáról van szó. Lassítani akarják a beteg szívét, csökkenteni akarják a vérnyomását. Felírnak neki valamilyen béta receptor blokkolót. Kaphat hozzá még egyéb blokkolókat, gátlókat. A zsírban oldódó béta blokkolóktól még rémálmai is lehetnek. Ördögi körbe kerül. Bármilyen ijedségtől felmegy a vérnyomása, majd kiugrik a szíve. A gyógyszeres kezelés során előbb-utóbb eljuthat oda, hogy már ki sem mer menni az utcára. Állandóan figyeli magát, méri a vérnyomását.

 
Ez nem kitaláció. Egy huszonéves fiatalember kórházba került hipertónia gyanúval. Hosszadalmas lelki, értelmi ráhatással, életmód tanácsokkal, legalább 50 e-mail megírásával és egy vitafon hangrezgető készülékkel nagy nehezen sikerült kimozdítani a holtpontról. Több mint két éve nem szed semmilyen gyógyszert. Teljesen egészséges, és annak is hiszi magát.