Valójában egyáltalán nem új módszerről van szó. Mivel a hagyományos háztáji tyúkok nem folyamatosan, hanem időszakonként tojnak, a hűtőszekrény feltalálása előtt ez egy bevett gyakorlat volt arra, hogy mindig legyen otthon friss tojás. A nyers tojás tartósításának ezt a módszerét az 1800-as évek óta alkalmazták, és még az 1940-es, 50-es években is elterjedt volt. Amikor a hűtőszekrény standard konyhai eszközzé vált, szinte teljesen feledésbe merült ez a „tudomány”.

Ennek a tartósítási eljárásnak az egyik legfőbb kritériuma, hogy friss, mosatlan házi tojást használjunk. A boltban kapható tojások nem alkalmasak erre, mivel héjuk kezelve van már. Mindenképpen mosatlan tojást használjunk, de kerüljük az erősen szennyezetteket. A friss házi tojásokon kívül nagy befőttesüvegekre, vízre és kalcium-hidroxidra (más néven oltott mész, mészhidrát, vagy E526) lesz szükségünk, melyet gyógyszertárakban vagy gazdaboltokban szerezhetünk be legkönnyebben. A kalcium-hidroxid egy teljesen természetes anyag, viszont a kéz bőrét töményen irritálhatja, kiszáríthatja, ezért érdemes gumikesztyűt viselni, vagy „befőzés” után alaposan bekrémezni a kezünket.

Ezzel a módszerrel fürjtojásokat is tartósíthatunk!

Mielőtt nekilátunk, ellenőrizzük le, hogy nem sérültek-e a tojások, a repedt héjon beszivároghat a mész, és élvezhetetlenek lesznek a tojások.

Elkészítés:

1 liter hideg vízhez keverjünk 30 gr kalcium hidroxidot.