Szóval, mi a fontos valójában az életemben?

Kora reggeli gyakorlatom része, hogy feltegyem magamnak ezt a kérdést. Segítségemre van abban, hogy rangsorolni tudjam a dolgokat. Emlékeztet arra, hogy rengeteg felelősségem ellenére, hogy választhatok, az én életemben mit tartok a legfontosabbnak és hová irányítom a legtöbb energiát – elérhető vagyok-e a gyermekeim és a feleségem számára, írok-e, csinálom-e lelki gyakorlataimat stb.

Annak ellenére, hogy túlságosan egyszerűnek tűnik, úgy vettem észre, iszonyatosan nagy segítség abban, hogy ne térjek le a helyes útról. Amikor rászánok egy pár pillanatot arra, hogy felidézzem, mi fontos valójában, olyankor jobban tudok a jelenre koncentrálni, kevésbé rohanok, és az, hogy igazam legyen, elveszti varázsát. Viszont, ha megfeledkezem arról, mi a legfontosabb, gyakran rosszul rangsorolom a dolgokat és megint csak elveszek saját ügyeim sokaságában. Kivágtázok az ajtón, sokáig dolgozom, türelmetlen vagyok, elhagyom a gyakorlataimat, és más olyan dolgokat is csinálok, melyek ellentétben állnak életcélommal.

Ha rendszeresen rászánsz egy percet arra, hogy ellenőrizd magad és feltedd a kérdést: „Mi fontos igazán?”, arra fogsz rájönni, hogy néhány választásod ellentétben áll kitűzött céljaiddal. Ez a stratégia abban segíthet, hogy tetteidet egy sorba állítsd céljaiddal és felbátorít arra, hogy tudatosabb, szeretetteljesebb döntéseket hozzál.

Hallgass a szívedre

Hányszor mondtad magadban egy megtörtént eset után: „Tudtam, hogy meg kellett volna tennem”? Hányszor tudsz valamit ösztönösen, de „kigondolkodod” magad belőle?

Ha hallgatsz a szívedre, az azt jelenti, hogy figyelsz és bízol abban a halk belső hangban, amelyik tudja, hogy mit kell tenned, milyen tetteket kell végrehajtani, vagy milyen változtatásokat kell életedben alkalmazni. Sokan nem hallgatnak erre a belső hangra, mivel attól félnek, hogy átgondolás nélkül nem lehet valamit tudni, vagy pedig attól, hogy a szabályos annyira nyilvánvaló lehet. Ilyesmiket mondunk magunknak: „Ez nem lehet helyes” vagy „Ilyesmit nem tehetnék”. És amint beengedjük a gondolkodó agyunkat a képbe, kimagyarázzuk magunkat belőle. Korlátainkért vitatkozunk, és azok a miénk lesznek.

Ha túlteszed magad azon a félelmeden, hogy a szíved helytelen választ ad, ha megtanulsz bízni benne, akkor életed azzá a varázslatos kalanddá válik, melynek lennie kell. Ha bízol a szívedben, az olyan, mintha lerombolnád az öröm és a bölcsesség elé állított korlátokat.

Ha nem szoktál bízni az ösztöneidben, kezdd azzal, hogy biztosítasz magadnak egy nyugodt pár percet, hogy kitisztítsd az agyad és hallgass. Mellőzz és űzz el minden megszokott, saját érdekeid ellen dolgozó gondolatot, mely felötlik benned, és csak azokra a nyugodt gondolatokra figyelj, melyek kezdenek előbukkanni. Amikor észreveszed, hogy szokatlan, de szeretetteljes gondolatok jelennek meg az agyadban, jegyezd meg őket és cselekedj. Például, ha az ötlik fel benned, hogy írj, vagy felhívj valakit, akit szeretsz, tedd azt. Ha szíved azt sugallja, hogy kicsit lassíts le vagy szakíts egy kicsivel több időt magadra, próbálkozz meg vele. Ha valamire figyelmet kell fordítanod, fordíts rá figyelmet. Meg fogod látni, hogy amikor az ösztönöd üzeneteket küld, és te tettekkel válaszolsz rá, általában pozitív, szeretetteljes élményekben lesz részed jutalomképpen. Még ma kezdj el a szívedre hallgatni és egy egészen más világ tárul fel előtted.

 

Légy nyitott arra „ami van”

Sok filozófia egyik legalapvetőbb spirituális elve az az elmélet, hogy tárjuk ki szívünket annak, „ami van”, ahelyett az elgondolás helyett, hogy az életnek egy bizonyos módon kell folydogálnia. Ez az elmélet nagyon fontos, mivel legtöbb belső harcunk abból a vágyból ered, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk az életet, és más legyen, mint amilyen. De az élet nem mindig (sőt ritkán) olyan, amilyennek mi szeretnénk – egyszerűen olyan, amilyen. Minél inkább megadjuk magunkat a pillanat igazságának, annál nyugodtabbak lesznek a gondolataink.