Az orvosi pióca eredetileg egész Közép- és Dél-Európában előfordult. A környezeti változások következtében, és feltehetően az orvosi célokra végzett túlzott begyűjtése miatt mindenütt erősen megfogyatkozott.

Ennek a piócafajnak a teste 10-15 centiméter hosszú. Színe a piszkos-, olykor sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az alapszínen hat feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, közülük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal. A fejtájék nem határolódik el élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban három félhold alakú, finoman fogas állkapocs található. Melegvérű állatok – köztük az ember – vérével táplálkozik. 

A piócák gyógyászati felhasználása több ezer évre tekint vissza. A természet egyik csodája ez a kis élőlény, amely kiemelkedő gyógyhatásával már a középkor orvosainak is egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze volt.

„Amikor már semmi nem segít, akkor kell alkalmazni a piócát!”- tartja a néphit.

A sok évszázad alatt felhalmozódott eredményekre alapozó szakirodalomban a pióca kapcsán a következő indikációk találhatók:

  • vérömlenyek felszívódásának elősegítése
  • zúzódások és ínhüvelygyulladás kezelése
  • gyulladásos infiltrátumok
  • felületes vénás trombózisok
  • poszt-trombotikus szindróma
  • érszűkület, visszérpanaszok, visszérgyulladás terápiája
  • keringési zavarok csökkentése
  • véralvadás gátlás.

Az orvosi pióca igen hatékony, Amerikában már be is sorolták az élő orvosi "segédeszközök" kategóriájába.

Az orvosi pióca kezelés összefoglaló neve a HIRUDOTHERÁPIA.

Az orvosi pióca fő hatóanyaga a HIRUDIN. A Hirudin voltaképpen nem egységes vegyület, hanem egy 64-66 aminosavból álló vegyület család összefoglaló neve. A hirudin a piócák feji részében található.

Fontos megjegyezni, hogy a Hirudin egy fontos, de nem egyedüli hatóanyaga az orvosi piócának. A pióca sok egyéb, biológiailag aktív anyagot, enzimeket, enzim-inhibitorokat és más fehérjéket is kiválasztanak, mint például a Heparin és annak származékai.

Az emberiség ismert történelmét végigkísérik ennek a kis „gyógyszergyárnak” a felhasználásáról szóló feljegyzések.

A vérkeringés és vérnyomás problémáinak kezelésére 20, de akár 40 piócát is felhelyeztek a páciensre.

Általános javallatok:

  • Véralvadásgátlás. Az erekben megszünteti a lerakódásokat, meszesedést, érszűkületet. Erősíti az immunrendszert.
  • Ütött-zúzott sebek körüli véraláfutásokat megszünteti, vérrögöket feloldja, trombózist megszünteti.
  • Javítja a nyirokáramlást, megszünteti az ödémákat, feszültségoldó, vérnyomás csökkentő.
  • Feloldja a görcsöket, javítja a vérképet az új vérképződésen keresztül.
  • Kozmetikai kezeléseknél ránctalanít, arcot fiatalítja, hajhullást megszünteti, esetleg visszanőhet a haj.
  • Fájdalom és gyulladáscsökkentés. Csökkenti a testben lévő kórokozók életképességét.
  • Ultrahanggal dolgozik 40.000-250.000 Hz-ig, amivel a vírusokat és a baktériumokat elpusztítja, inaktiválja, ezért ha fül mögött kezelünk piócával, a hallókészüléket vegyük le, mert tönkre mehet.
  • A gombákat nem írtja. Az elsavasodott szöveteket méregteleníti, tisztítja.
  • A toxinokat üríti a szervezetből, extra és intracellulárisan (sejten belül és kívül).

A világ minden részén megtalálható piócák főleg édesvízben élnek, és régóta helyet kaptak az orvosok gyógyászati készletében. 5000 évvel ezelőtt, az egyiptomi orvosok úgy hitték, hogy ha engedik a piócának a beteg vérének szívását, azzal a láztól kezdve a méregtelenítésen át a puffadásig bármit meg lehet gyógyítani. Évente több milliónyi parazitát használtak a páciensek kezelésére. A középkori Európában a piócákat olyannyira a doktorokhoz kötötték, hogy őket magukat is „piócáknak” nevezték.
A 20. században azonban az orvosok nagy része elvesztette az érdeklődését a férgek iránt, melyek a természetben a békától kezdve az aligátorig bármin képesek táplálkozni. Egyes orvosok azonban látták, hogy bizonyos esetekben a piócáknak speciálisan fontos szerepe van, például a sérült a vérkeringés helyreállításában. Amikor a pióca megharapja az áldozatát, egyedi nyála a vérkeringés serkentésével megakadályozza az alvadást. Így az áldozat órákig is vérezhet, oxigénnel teli vér kerül a sérült területre egészen addig, amíg a vénák újranőnek és visszaáll a keringés.

A pióca nyálában olyan enzimek vannak, melyek a kórosan elváltozott erekben a vérkeringést elősegítik, ezáltal növelve a sejtek oxigénellátását és biztosítva a nedvelvezetést az érintett területről. Ezzel a pióca a betegség okára hat, ami a szövetek oxigénnel való hiányos ellátása. Ebben az esetben a helyreállító mechanizmus élettanilag hat és nem kísérik káros mellékhatások, mint ahogy ez a gyógyszeres kezelés esetében tapasztalható. Helyreáll az oxidáció, csökken a salakanyagok és mérgek mennyisége, a folyamat megszakad.

A hirudoterápia előnye a más természetes gyógymódokkal szemben, hogy a pióca nyálmirigyei által kibocsátott hatóanyagoknak köszönhetően, vissza tudja fordítani a fő betegségfejlődési folyamatokat (az oxigénhiányt, mikrokeringési elégtelenséget) és ezáltal a betegség gyökerénél megszakítja a „bűvös kört”. Egyes kutatások a piócáknak az emberre gyakorolt energia-információs hatását bizonyítják. Ismereteim szerint minden betegség sérti a bioenergetikus teret bizonyos helyen. A hirudoterápia hullám-hatását rendszeres biorezonanciás beavatkozásnak lehet tekinteni.

Ezenkívül, a pióca- enzimek bizonyos receptív mezőkre ösztönzően hatnak, és ez kedvező hatást fejt ki a beteg bizonyos szerveiben. A hirudoterápiát sikeresen alkalmazhatjuk olyan betegségek gyógyításánál is, mint az ekcéma, ifjúsági pattanások, pikkelysömör, hegek, furunkulusok. 

Mikrosebész piócák

A pióca felbecsülhetetlen értékkel bír a mikrosebészet területén akkor, mikor az apró vénákat kell újracsatolni. Egyes testrészek, szervek esetében pótolhatatlanok – mint például a füleknél. A füleinknek olyan aprók az erei, hogy a múltban senki sem tudta sikeresen „visszaműteni” őket. 1985-ben egy harvardi orvos piócát használt egy 5 éves gyermek fülének visszavarrásakor, miután hiába küzdött, az apró erek mindig megalvadtak. A réges régi ismeretekre támaszkodva még időben a piócák használata mellett döntött, és a fül megmenekült. Ez a siker mérföldkő volt, amely újra megalapozta a piócák használatát a modern orvostudományban.  Azóta a piócák már életeket, végtagokat mentettek, megszüntetve az ujjakban, lábujjakban, fejbőrben, fülben a veszélyes operáció utáni vénás vérbőséget.