Ha vigyázunk a bélflóránk egészségére vagy vissza tudjuk állítani az egészséges kolóniát, egészen más minőségű életet élhetünk. De hogyan lehet megállapítani, hogy milyen ez a kolónia bensőnkben?

Lehet-e segíteni, ha baj van?

Azt régóta tudjuk, hogy születésünk útvonalán és az anyatejes táplálással teremtjük meg bélegészségünk alapjait és a táplálkozással formáljuk egyedivé a bélflóránkat. 
Az egészséges bélflóra jellemzően nagyon széles spektrumú és a különböző törzsek számos funkciót töltenek be szervezetünkben. Egyes törzsek megakadályozzák a betegséget okozó, patogén kórokozók megtelepedését. A bélrendszer nyirokszerveit önálló immunszervnek is tekinthetjük. Más törzsek végig viszik a fehérjék emésztését (rothasztó flóra), mások lebontják a szénhidrát rostokat. Ez utóbbi folyamat azért fontos, mert a rövid szénláncú zsírsavak (acetát, propionát, butirát) ezekből a rostokból képződnek. A zsírsavak táplálják a bélhámsejteket, csökkentik a gyulladást, védenek a bélrák kialakulása ellen. Más fajok epesavakat, vitaminokat szintetizálnak, melyek a csontok, érbelhártya egészségét védik. Bizonyos fajok meghatározóak a kedélyállapot, az alvásminőség, idegsejtek regenerációja és a vérnyomás szabályozása miatt. Vannak olyan törzsek, amelyek befolyásolják a zsírraktárak, a tartalék tápanyag képződését és javítják a sejtek inzulinérzékenységét, azaz az elhízás és a 2. típusú cukorbetegség ellen védenek. Minél több szereplője van tehát ennek a közösségnek, annál egészségesebbek vagyunk.
Amikor a bélflóra összetételében zavar támad, számos kóros állapot kialakulásával számolhatunk.

Hol rontjuk el?

Számos tudományos bizonyíték van arra, hogy a krónikus, civilizációs betegségek több, mint 90%-a visszavezethető a bélflóra egyensúlyának felborulásához. Egyre több gyermek születik ,,tervezett” császármetszéssel és egyre többen táplálják tápszerrel csecsemőjüket, ami rögtön életünk első hónapjaiban kimutatható eltérést okoz a természetes úton született és anyatejjel táplált csecsemő bélflóramintázatához képest.  A gyermekkortól a felnőtt korig számos antibiotikum kúrán esünk át, ami amennyit segít, annyi rombolást is végez odabent. Felnőtt korban tetézzük mindezt az egyoldalú, főleg túl sok cukrot és állati eredetű fehérjét tartalmazó és élelmiszeripari adalékanyagokban bővelkedő étkezéssel (ezt táplálkozásnak nem nevezhetjük). Az eredmény: rossz emésztés, felfúvódás, hasfájás, hasmenés vagy székrekedés és gyakran ekcéma, bőrkiütés, rossz közérzet. A sérült bélflóra krónikus bélgyulladáshoz, a bélfal áteresztő képességének fokozódásához, végső soron pedig bélrák kialakulásához vezet. Szoros összefüggés van a diszbiózis és az elhízás, a 2. típusú cukorbetegség, a szorongás, depresszió, az autoimmun betegségek és hormonális működési zavarok között. Az elhízás és cukorbetegség a két legsúlyosabb egészségügyi probléma hazánkban is, sajnos már tinédzser korban!