A kortizol-has, vagy ahogy sokan emlegetik, a stressz-pocak nem egyszerű túlevés eredménye. Sokkal inkább arról van szó, hogy a testünk egy ősi túlélési mechanizmust kapcsol be, ami pont oda raktározza a zsírt, ahol a legkevésbé szeretnénk, vagyis a hasunkra.

Miért pont a hasra rakódik a zsír, ha stresszesek vagyunk?

A kortizol a mellékvesék által termelt hormon, ami akkor szabadul fel, amikor a szervezetünk veszélyt érzékel. Régen ez jelenthette azt, hogy egy ragadozó elől kell menekülnünk. Ma már inkább a munkahelyi határidők, a családi konfliktusok vagy épp a közlekedési dugó okozza ugyanazt a biológiai reakciót.

Amikor a kortizolszint tartósan magas marad, a testünk azt üzeni, hogy válsághelyzet van, tartalékoljunk. És mivel az evolúció során a hasi zsír volt a leghatékonyabb energiaraktár a túléléshez, a szervezetünk elsősorban ide kezdi pakolni a felesleget. A viscerális zsír, vagyis a belső szerveket körülvevő zsírszövet gyorsan mobilizálható energia, amit a test krízishelyzetben könnyedén fel tud használni.

A gond az, hogy a mai stresszhelyzetek nem oldódnak meg azzal, hogy elmenekülünk vagy megküzdünk valakivel. A folyamatos alacsony szintű feszültség tartósan magasan tartja a kortizolt, így a test folyamatosan raktározó üzemmódban marad.

Hogy ismerjük fel, ha nem a kalóriák, hanem a kortizol a probléma?

Néhány jel arra utalhat, hogy a pocakunk mögött a stresszhormon áll.

Fáradtság és kimerültség jellemzi a mindennapjainkat. Folyamatosan úgy érezzük, hogy nincs energiánk, még akkor is, ha eleget alszunk. A magas kortizol ugyanis zavarja az alvásminőséget, és megzavarja a test természetes ritmusát.

Édesség- és szénhidrátvágás tör ránk váratlanul. A kortizol megemeli a vércukorszintet, majd amikor az hirtelen leesik, intenzív vágyat érezhetünk cukorban gazdag ételekre. Nem gyengeség ez, hanem hormonális válasz.

A has közepe "dagi" marad, miközben a lábak, a karok vékonyabbak. A pocak aránytalanul nagyobb lehet, és ez jellemzően a viscerális zsírlerakódás jele.

Alvászavarok nehezítik a napjainkat. A kortizol természetes napi ritmusa megzavarodik, így este, amikor kellene csökkennie, magas marad, ezért nehéz elaludni. Reggel, amikor kellene energiát adnia, alacsony, ezért nehéz felébredni.

De akkor mi a megoldás, ha nem elég a kalóriadeficit?

Az első és legfontosabb felismerés az, hogy a fogyás nem csak kalóriaszámlálás. Hiába kalkuláljuk ki pontosan a bevitt és elégetett kalóriákat, ha a hormonrendszerünk ellen dolgozunk.

A kortizolszint csökkentése nem bonyolult, viszont türelmet és tudatosságot igényel. Nézzük meg, mik a leghatékonyabb módszerek.