A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy a tengeri csillagok, tengeri sünök és más, hasonló testfelépítésű állatok, az úgynevezett tüskésbőrűek hogyan fejlődtek ki egy kétszeres szimmetriájú ősből - ez a testfelépítés ma olyan állatoknál gyakori, mint a rovarok, puhatestűek és gerincesek.

„Eddig nem volt világos, hogy a tüskésbőrűek bármelyik része hogyan kapcsolódik a szervezetük többi  részéhez” - mondta Dr. Jeff Thompson, a Southamptoni Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.

A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy a tüskésbőrűek életüket kétszeres szimmetriájú lárvaként kezdik, mielőtt kifejlett formájukba átalakulnának.
A kutatók most azt mondják, hogy a tengeri csillagok és más tüskésbőrűek szokatlan felnőttkori testfelépítése nem abból adódik, hogy a test központi része, vagyis a törzs öt azonos részből áll.

A kutatócsapat elmondása szerint úgy jöttek rá a megdöbbentő valóságra, hogy megvizsgálták, mely gének kapcsolódnak be a felnőtt Patiria miniata, egy tengeri csillagfaj legkülső rétegeiben. Ezt követően összehasonlították ezeket azokkal a génekkel, amelyek a makkféreg - a tüskésbőrűekkel közeli rokonságban álló, kétszeres szimmetriájú állatok - és a gerincesek hasonló rétegeiben kapcsolnak be.
Mind a makkférgek, mind a gerincesek egyértelmű különbségeket mutattak a fej és a törzs ezen rétegeiben bekapcsolt génekben.
A tengeri csillagok testének legkülső rétegeiben bekapcsolt gének többsége csak a makkféreg és a gerincesek fejében aktiválódó géneknek felelt meg.
Mi több, a tengeri csillagok "karjainak" különböző részei megfeleltek a fej különböző részeinek: a legelülső rész a "karok" közepéhez közel, a leghátsó pedig a széleikhez közelebb helyezkedett el.