Miről lesz szó

Egy 2025-ös, 23 ezer fős kínai populációs vizsgálat nagy mintán igazolta először, hogy a heti rendszerességgel csípőset evők ritkábban fejlesztenek ki zsírmájat. Megnézzük, pontosan mit hozott a kutatás, miért téves az alkohol-magyarázat, milyen úton hat a kapszaicin a májban, és miért nem a tűzforró, hanem a mérsékelt csípősség a nyerő.

Nem az alkohol állhat a zsírmáj mögött

A zsírmáj lényege, hogy a májsejtekben a normálisnál több zsír gyűlik össze. Korábban ezt szinte teljes egészében a túlzott alkoholfogyasztásnak tulajdonították, ma viszont már tudjuk, hogy létezik egy ettől független forma is, a nem alkoholos zsírmáj (a szakirodalomban NAFLD, az újabb meghatározás szerint pedig MASLD, vagyis anyagcsere-zavarhoz társuló zsírmáj). Éppen ez utóbbi az igazi népbetegség, hiszen világszerte a felnőtt népesség nagyjából negyedét érinti, és a hátterében az étrend, a testsúly, valamint a vércukor- és vérzsírháztartás áll, nem az alkohol.

A nehézséget az adja, hogy a zsírmáj sokáig teljesen tünetmentes. Évekig nem érzünk semmit, miközben a máj fokozatosan terhelődik, és kezeletlenül egy kisebb hányadnál gyulladásba, majd hegesedésbe (fibrózisba) fordulhat. Pont emiatt számít minden életmódbeli tényező, ami csökkenti a kialakulás esélyét, és itt kapcsolódik be a chili.

Mire jutott a 23 ezer fős viszgálatsorozat? 

A 2025 novemberében a Frontiers in Nutrition folyóiratban megjelent kutatás a maga nemében páratlan, mert ez az első nagy, emberi populáción végzett vizsgálat, amely a csípős ételek és a zsírmáj kapcsolatát nézte. A kutatók 23 666, kezdetben egészséges, 25 és 60 év közötti felnőttet követtek a kínai Sicsiacsuangban 2011 és 2024 között, így a medián követési idő 12,6 év lett, ami bőven elegendő a hosszú távú összefüggések kirajzolódásához. A követés alatt 7965 résztvevőnél alakult ki zsírmáj.

A legizgalmasabb a dózis-válasz összefüggés, vagyis minél gyakrabban ettek csípőset a résztvevők, annál alacsonyabb volt náluk a zsírmáj kockázata azokhoz képest, akik soha nem fogyasztottak ilyet. A teljes mértékben korrigált, tehát életkorra, nemre, étrendre és családi kórtörténetre is beállított értékek szépen kirajzolják a tendenciát. Aki soha nem evett csípőset, az adta a viszonyítási alapot. A heti 1–2 alkalom már nagyjából 19 százalékkal alacsonyabb NAFLD-kockázattal és körülbelül 20 százalékkal kisebb MASLD-kockázattal járt. A heti 3–5 alkalom ennél jóval erősebb hatást mutatott, hozzávetőleg 33 százalékos NAFLD- és mintegy 42 százalékos MASLD-csökkenéssel. A leggyakrabban, heti 6–7 alkalommal csípőset evőknél pedig körülbelül 36 százalékkal kisebb NAFLD- és nagyjából 45 százalékkal alacsonyabb MASLD-kockázat látszott.

Az összefüggés tehát egyértelmű és következetes, a rendszeres chilizés a zsírmáj kisebb kockázatával jár együtt. Ki kell mondani viszont, hogy ez megfigyeléses vizsgálat, vagyis együttjárást mutat ki, nem bizonyított ok-okozati viszonyt. Azt is érdemes fejben tartani, hogy az adatok kínai felnőttektől származnak, ezért óvatosan általánosíthatók más étrendű népességre. A kép ettől még meggyőző, főleg mert beleillik abba a sorba, amit a kapszaicinnek a vérzsírokra és a koleszterinre gyakorolt hatásáról korábban már láttunk.

Milyen úton fejti ki hatását a kapszaicin? 

A kapszaicin az a vegyület, amely a chili csípősségét adja, és nem csak a nyelvünkön hat. A szervezetben egy érzékelő kapcsolóhoz, a TRPV1-receptorhoz kötődik, és ezen keresztül egy sor anyagcsere-folyamatot indít be. A 2024-es áttekintő tanulmányok szerint több ponton is beavatkozik a máj zsírháztartásába, mert fokozza a zsírégetést, mérsékli a zsírképződést, csillapítja a gyulladást és csökkenti az oxidatív stresszt. Nézzük, mit jelentenek ezek a konyhanyelvre lefordítva.