TUDTAD? A termesztett laska fajták mindegyike hibrid, vagyis eltérő laskafajok keresztezéséből származik.

A hibrid laskák nem igényelnek erőteljes lehűtést ahhoz, hogy termőtestet képezzenek. Termesztéskor elég az átszőtt alapanyag blokkot néhány fokkal lehűteni, majd bőséges levegőellátást biztosítani, s ez kiváltja a termőtest képzést. Ezt az előnyös sajátságot a hibrid laskák egyik szülő fajtája, az amerikai eredetű melegkedvelő floridai laskagomba hozta. A másik szülő a vadon termő késői laskagomba. Ezt a galambszürke kalapú farontót elhalt fákon gyakran óriási mennyiségben, akár több kilós csokrokban találhatjuk az erdőn. A laskagomba, mint valamennyi termesztett gomba előnyös táplálkozásélettani tulajdonságokkal bír.

Néhány százaléknyi fehérjetartalma összetételében (aminosav tartalmában) közel áll az állati fehérjékhez, így jól hasznosítjuk. Zsír, vagy olajtartalma nincs, épp úgy mint szinte az összes gombának (kivéve néhány földalatti gombát). Rosttartalma viszonylag magas, ezt döntően kitin alkotja, ami a gombákon kívül az ízeltlábúak kültakarójának fontos összetevője. Ezt ugyanúgy nem tudjuk megemészteni, mint a cellulózt, ezért szinte változatlanul halad át emésztőrendszerünkön, és nagymennyiségű vizet tart magában, előnyösen hat a bélműködésre.

A laskagomba gyógyereje

A gombák ásványi anyagokban gazdagok, a cinktől a szelénig számos, az emberi anyagcserében nélkülözhetetlen elemet tartalmaznak. Legizgalmasabb sajátságuk vitamin összetételük, ami a növényekkel szinte ellentétes: alig tartalmaznak C-vitamint (kivétel például a csiperkék kalapbőre), meglepően sokféle B-vitamin mutatható ki bennük jelentős mennyiségben, de D- és E-vitaminokban is gazdagok.