Ezek az ételek indítják be leggyakrabban az orrfolyást

Az NIH kutatóinak 1989-es tanulmánya egy kérdőíves felmérést is tartalmazott. Raphael és munkatársai 60 felnőttet kérdeztek meg 21 és 68 év között egy 127 tételes kérdőívvel, és a válaszadóknak minden ételnél jelölniük kellett, hogy soha, néha vagy mindig folyik-e tőle az orruk. A legtöbb ételnél szinte mindenki a „soha” választ adta, egy szűk csoport azonban kiemelkedett a listából. A kutatók a válaszokból 1 és 3 közötti átlagpontszámot számoltak, ahol az 1 a „soha”, a 3 a „mindig” választ jelöli.

A lista élén a csípős chilipaprika áll 1,91-es átlaggal. Tőle a válaszadók 27 százalékának mindig, további 36 százalékának néha folyik az orra, és ez a „mindig” válaszok legmagasabb aránya az egész felmérésben. A chiliből készülő termékek is előkelő helyen végeztek. A cayenne paprika 1,60-as átlagot kapott (11 százalék mindig, 38 százalék néha), a Tabasco szósz 1,55-öt (9 százalék mindig, 36 százalék néha), ami logikus, hiszen bennük is a kapszaicin hat. A csípős ételek általános kategóriája 1,83 ponttal a második, itt a „néha” volt a jellemző válasz 63 százalékkal, a „mindig” csak 10 százalékkal. A csípős-savanyú leves 1,64 pontot ért el, 18 százaléknak mindig, 29 százaléknak néha indítja be az orrát.

A harmadik helyen a torma áll 1,80 ponttal, 20 százalék mindig, 41 százalék néha jelölte. A tormában nem kapszaicin, hanem allil-izotiocianát okozza az orrba szökő, éles csípést, és ez a vegyület a TRPA1 receptoron keresztül hat. A receptor tehát más, a végeredmény mégis hasonló. Arról, hogyan kapcsolódik a csípősség a fájdalomérzéshez, a chilion.hu blogján írnak bővebben. A szelídebb fűszerek hátrébb szorultak. A fekete bors 1,46 pontot kapott (4 százalék mindig, 38 százalék néha), a hagyma 1,29-et (8 százalék mindig, 12 százalék néha), a mustár pedig 1,21-et (4 százalék mindig, 13 százalék néha).

A háromosztatú ideg és a paraszimpatikus reflex szerepe

Egy csípős falat után először csak a szánk ég, majd pár perccel később megindul az orrunk, kipirul az arcunk, és a homlokunkon is megjelenik néhány csepp verejték. Az égést a kapszaicin okozza, amely a nyelven és a garatban a TRPV1 receptorhoz kapcsolódik. Ez ugyanaz a hő- és fájdalomérzékelő, amely a forró teára is riaszt. Egy korábbi chilion.hu-cikk azt is elmagyarázza, miért érzés és nem íz a csípősség. Az orrfolyást viszont már az idegrendszer irányítja. Az ingerület az arc és a száj érzéseit szállító háromosztatú idegen (nervus trigeminus) fut tovább az agytörzsbe, ahol reflexet vált ki.

A reflex a paraszimpatikus idegeken, vagyis a „pihenj és eméssz” üzemmódot irányító pályákon jut vissza a fejbe. Ezek az idegek egyszerre indítják be az orrnyálkahártya mirigyeit, a könnymirigyeket és a homlok verejtékmirigyeit, közben pedig kitágítják az arc ereit. Emiatt jelentkezik együtt az orrfolyás, a könnyezés, az izzadás és a kipirulás.

Az atropinos próba igazolta az idegi eredetet

A kutatók a folyamatot a Journal of Allergy and Clinical Immunology folyóiratban írták le. A kísérletben 12 önkéntes vett részt, akik felváltva ettek semleges és csípős ételeket. A semleges ételek közé tartozott például a keksz, a sós perec és a forró tea, a csípősek közé olyan fogások, amelyektől tapasztalatuk szerint folyni szokott az orruk, vagyis csípős chili, torma és csípős-savanyú leves. Kekszet, perecet vagy teát fogyasztva senkinél nem jelentkezett tünet. A csípős falatok után viszont mindegyik résztvevőnél mindkét orrlyukból megindult a vizes váladék, kétharmaduknál pedig az arc is kipirult.

A kutatók ezután az egyik orrfelet atropinnal kezelték. Ez a hatóanyag megakadályozza, hogy az idegek beindítsák a mirigyeket. A megismételt csípős falat után a kezelt oldalon nem folyt az orr, a kezeletlen oldalon viszont igen, így bizonyossá vált, hogy idegi reflex áll a háttérben. Az allergiás reakciókra jellemző hisztamin, amely a viszketést és a tüsszögést okozza, egyáltalán nem emelkedett az orrváladékban.

Hogyan ismerjük fel az ízlelés okozta orrfolyást

Ősszel, a náthaszezon elején sokan megijednek egy evés közben megeredő orrtól, pedig néhány jellegzetesség alapján könnyen eldönthetjük, mivel állunk szemben. Ezeket az NIH kutatói és a későbbi fül-orr-gégészeti áttekintések is leírják. A váladék víztiszta, és általában mindkét orrlyukból folyik. Kísérheti az arc kipirulása, könnyezés vagy homlokizzadás, viszketés, tüsszögés vagy arcfájdalom viszont ritkán jár vele, ezek inkább allergiára vagy arcüreggyulladásra utalnak.

A döntő különbség az időzítés. A panasz néhány perccel az evés megkezdése után indul, és csak addig tart, amíg eszünk. Az adott ételre végzett bőrpróba negatív, mivel ilyenkor az idegrendszer reagál, nem az immunrendszer. Az NIH-vizsgálat azt is kimutatta, hogy a jelenség megjelenését sem a nem, sem az allergiás hajlam nem befolyásolja.

A kutatók előzetes mérései szerint egy erős csípős falat azoknál is növelte az orrváladék mennyiségét, akik saját bevallásuk szerint soha nem tapasztaltak ilyet. A reflex tehát mindenkiben megvan, csak nem egyforma erősséggel. A szakirodalom két további formát is külön tart számon, az időskori változatot és a sérülés vagy műtét után kialakulót.