A vörös lencse minden olyan pozitív tulajdonságot hordoz, amiért érdemes a lencseféléket fogyasztani, de mivel hántoláskor eltávolítják a nehezen emészthető héját, ezért kevesebb rostanyagot tartalmaz, mint a barna lencse. Ez jelentőssé teszi a vörös lencsét abból a szempontból, hogy a többi lencseféle vitamintartalma a magas rosttartalom miatt nehezebben szívódik fel. A kevesebb rost miatt sokkal könnyebben tudjuk megemészteni, és próbálkozhat vele az is,aki egyébként nem fogyaszt babféléket a gázképző tulajdonságuk miatt. 
A vörös lencse könnyen kicsírázik. Lencsecsírával gazdagíthatjuk a töltött, rakott ételeket, keverhetjük párolt zöldségek, saláták közzé.

A vöröslencse tápanyagtartalma és gyógyhatása rendkívüli

A lencse a szója után az egyik legjelentősebb növényi fehérjeforrás, 24-26 % fehérjét tartalmaz, az aminosavakat pedig nagy arányban hasznosítható és jól emészthető formában hordozza.

Egy átlagos adag lencseételben szinte az egész napi szükséges folsav mennyiséget megkapjuk.

A lencse nem tartalmaz koleszterint és telített zsírokat, de aminosavakban mégis gazdag táplálék. Szénhidráttartalma jelentős, azonban mivel lassan felszívódó formában tartalmazza azokat, mérsékelten emeli meg a vércukorszintet, így cukorbetegek étrendjébe is bátran bekerülhet.


Káliumban gazdag, amely kulcsfontosságú a szövetek, különösen az ideg- és izomszövet működésében, a sejtek energiaellátásában. Ásványi anyagai közül fontos még megemlíteni a cinket, vasat, kalciumot, magnéziumot és foszfort. A B-vitamin csoport számos tagját tartalmazza: niacint, riboflavint, tiamint, pantoténsavat, melyek fontosak az idegrendszer és anyagcsere megfelelő működése szempontjából. A lencsében lévő A-vitamin hozzájárul a látás egészségének megőrzéséhez, a bőr és szövetek épségéhez, a zavartalan növekedéshez, a csontok fejlődéséhez, valamint az immunrendszer erősítéséhez.