Az első találkozásunk egy napos délelőtt történt, amikor kiszellőztetem a sebtében elpakolt téli ruhákat, nagykabátokat. Amint kinyitottam a szekrényt egy csapat apró lepkeszerű lény repült felém. Hogy mit kerestek az ódon ruhásszekrényben, hamarosan megtudtam, a kedvenc gyapjúpulóveremen éktelenkedő apró lyukacskák jól mutatták, mivel is foglalkoznak a szekrény lakói. Érthető módon az első dühroham után nekiláttam, hogy kiűzzem őket otthonunkból. Persze egyértelmű, hogy molyok szállták meg a szekrényt, de ezen kívül semmit sem tudok róluk, valahogy eddig szerencsésen elkerülték házunk táját.

Egy kis molybiológia

A moly azon rovarok közé tartozik, melyeknek lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok, elsősorban a gyapjú, szőrme és toll legfontosabb károsítói. Na nem azért, mert gonoszak, hanem mert a természet nagy, csodálatos háztartásában igen fontos munkát végeznek: részt vesznek az elhullott állatok eltakarításában – a csontok kivételével fölfalják azt, amit a legyek, dögbogarak meghagynak, elsősorban a szőrzetet s a tollakat, de a kiszáradt húsmaradványokat és inakat is. Sajnos, amikor a lakásunkba kerülnek, már nem igazán tudjuk értékelni ezt a „takarító” munkát. 

Még egy igen rossz hír, hogy a molyok igencsak szaporák, ha valahol megtelepedtek és jók a körülmények, évente akár 4-5 nemzedék is kifejlődhet, melyek természetesen rögtön szaporodni kezdenek. Kevés vigasz, hogy a kifejlett lepkék már nem károsítanak meg semmit, viszont a lárvák étvágya csillapíthatatlan. Ebből az is következik, hogy mire felfedezzük a kis „repülőket”, addigra néhány holminkban már helyrehozhatatlan kár keletkezett.
A házimolyok közül a ruhamoly garázdálkodik a legtöbbet otthonainkban, de alkalmilag a szűcsmoly és a tapétamoly is betévedhet egy kis nassolásra.
Bármely természetes állati eredetű textíliában (gyapjú, valódi selyemből készült ruhaanyag, filc, perzsaszőnyeg), szőrmében, ágytollban, szőrrel tömött matracokban, gyapjú- és textiltároló helyeken, ruharaktárakban is előfordulhatnak.

A ruhamoly

A ruhamoly (Tineola bisselliella) 5-8 mm hosszú rovar, kiterjesztett szárnytávolsága 10-16 mm. Érdemes közelebbről is megnézni, mert furcsa, borzas feje van, egészen nagy szemekkel. Mindkét szárnya hosszúkás, keskeny, kihegyezett.

Az első szárny teljesen rajzolatmentes, világos, kissé csillogó, selymes, vagy áttetsző-szalmasárga színű. A nőstény kb. 200 parányi petét helyez el olyan anyagra (textil, gyapjú, szőrme, toll), amely később lárvájának táplálására szolgál. A falánk lárvák alig 8 nap alatt kikelnek. Első ténykedésként lakócsövet készítenek a tápanyagból, - esetünkben a ruhaneműkből – azt a kis házikót azután mindenhova magával viszi. Ebben él és vedlik majd rendszeresen, csak hatalmas rágói látszanak ki. Az, hogy meddig tart a fejlődési időszaka, elsősorban a tápanyag minőségétől függ. (A gyapjúpulóverem minden bizonnyal nagyon tápláló lehetett.)

A lárva teljes kifejlettsége elérése után a lakócsövön belül bebábozódik. A 7-8 mm nagyságú, sárgás báb sötét, háborítatlan helyeken, hosszabb ideig tárolt anyagokban, kárpitozott bútorok mélyedéseiben, szőnyegek és szekrények alatt lelhető fel. Valószínűleg így örököltük mi is „őket” az előző lakóktól.

A szűcsmoly

A szűcsmoly  (Tinea pellionella) 9 mm hosszú, szintén borzas fejű lepke, kiterjesztett szárnytávolsága 11-17 mm. Mindkét szárnya megnyúlt, tojásdad alakú. Az elülső szárnyak sárgásszürkék, sárgásbarnák, mintázatuk elmosódott, 2-3 fekete folttal. A hátsó szárnyak világosabbak.

A nőstény petéit egyesével helyezi el, s a kikelt szűcsmolylárva szintén lárvatokot készít,  melyet magával hord és veszély esetén abba azonnal visszahúzódik. Kiválóan álcázza magát, mert a  pergamenszerű lárvatokot kívülről különböző összerágott anyagokkal fedi be, így annak színe a környezet színével megegyezik. Bebábozódás céljából felfelé vándorol a falakon, majd egy sötétebb helyen a felülethez ragasztja magát.
A pamut, len, műselyem és szövés-fonásra használt más anyagok nem megfelelő táplálékok a molyok számára, ugyanakkor ez nem tartja vissza őket attól, hogy alaposan megrágcsálják. Ha nagyon éhesek, megtörténik, hogy ezen anyagokat is megkóstolják, de megemészteni nem tudják. Egyébként a molyhernyók egészen fiatal korukban 8 és fél hónapig is elélnek minden táplálék nélkül.