A napi kalciumszükséglet nagyjából 1 gramm, azonban az elfogyasztott kalciumnak csupán 15–40%-a szívódik fel. A kalcium a bélcsatornából a vérbe jut, ezt követően lerakódik a csontokban, vagy kiválasztódik a vesében. 
Számos ásvány és a kalcium egymás ellenében dolgoznak: a magnézium, a foszfor, a mangán, a nátrium, a kálium, a vas, a cink, az ólom és a kadmium túlzott bevitele hozzájárul a kalciumszint eltéréséhez. Például a konyhasó formájában bevitt nátrium magas vérnyomást okoz, viszont magas kalciumszint mellett ez a hatás nem feltétlenül érvényesül.

A kalciumhiány okai és közismert tünetei

A kalciumhiány korunkban gyakori probléma, és sokféle tünet formájában jelentkezhet. Kialakulásában szerepet játszhat

• a nem megfelelő étrend,
• a hormonális változások,
• valamint a szervezet alacsony D-vitamin-szintje.

Legnagyobb kalciumraktáraink a csontok és a fogak, így az elégtelen bevitel, a csökkent felszívódás és beépülés vagy a fokozott szükséglet (például várandósság) miatt a testünk ezeket a készleteket használja fel. A kalciumhiány a csontok és a fogak gyengülésével jár, ezért csontritkulás, gyakori csonttörés, porckorong problémák és fogak romlása jelentkezhet.

Az alábbi tüneteket ritkán párosítjuk a kálciumhiánnyal, pedig sokszor ez áll a probláma hátterében: