A kutatók megállapították, hogy az árvizek és viharok okozták a regisztrált gyermekelvándorlások 95%-át, a többit az aszály és az erdőtüzek.

Az UNICEF szerint a jelentés az első ilyen jellegű jelentés.
 „Eddig az időjárással kapcsolatos események miatt kitelepített gyermekek statisztikailag láthatatlanok voltak" - áll a szervezet közleményében.

Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség különösen érintett. 2020-ban az Amphan ciklon 1,5 millió gyermek kitelepítéséhez vezetett Indiában, Bangladesben, Mianmarban és Bhutánban. 2021-ben a Rai tájfun matt 1,5 millió gyermeket evakuáltak a Fülöp-szigeteken, Palau és Vietnamban.
A lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek számát tekintve három ország dominált: a Fülöp-szigetek, India és Kína, ahol a hatéves időszakban összesen 23 millió gyermek kényszerült elhagyni otthonát és iskoláját. Ezen országok fekvése és földrajzi elhelyezkedése miatt hajlamosak az árvizekre és viharokra, amelyek az éghajlati válság fokozódásával tovább fognak súlyosbodni.
A jelentés azonban megjegyezte, hogy mindhárom országban megelőző evakuálási terveket hajtanak végre, ami azt jelenti, hogy a gyermekeket még a katasztrófa bekövetkezése előtt el lehet költöztetni, ami magyarázatot adhat a kitelepítések nagyobb számára.


Gyerekek és nők futnak a porfelhő között az etiópiai El Gel faluban 2023. január 12-én.

Más kép rajzolódik ki, ha az egyes országok népességének nagyságához viszonyítva vizsgáljuk a kitelepített gyermekek számát.
A viharok a kis karibi szigetországban, Dominikában, amelyet 2017-ben a Maria hurrikán pusztított el, a hatéves időszak alatt a gyermeknépesség 76%-át kitelepítették.
A jelentés szerint Dél-Szudánban és Szomáliában volt a legmagasabb az áradások miatt kitelepített gyermekek aránya, a gyermekek 11%-ának és 12%-ának kellett elhagynia otthonát. A jelentés szerint mindkét ország sokkal kevesebb evakuálási tervet hajt végre, ami még kiszolgáltatottabbá teszi a gyerekeket.