A pozitív elektromos töltésű savmolekula (hidrogén) ami a savasságért, illetve a negatív elektromos töltésű bázikus molekula (hidroxil- avagy OH-csoport), ami a bázikusságért felelős atomcsoport.

A pH skálát 1-től 14-ig számozzuk, a 7-es a semlegesség pontja. A semleges oldatban egyenlő mértékben találhatók a pozitív töltésű hidrogénionok és a negatív töltésű OH-ionok, azaz hidroxilcsoportok. Amely oldat pH-ja 0-7 között van, az SAVAS KÉMHATÁSÚ, amelyik 7-14 közötti pH tartományba esik, az BÁZIKUS KÉMHATÁSÚ.


Amikor a szervezet pH-járól beszélünk, főként savakról, a savképző elemekről esik szó, meg arról, hogy túl savasak vagyunk. Szervezetünkben azonban nagyon különböző pH-értékek vannak.
Vegyi anyagok, elektromos impulzusok és hormonok vezérlik szervezetünk működését. Az enzimek, az elektromos töltések és a hormonok irányítják a legtöbb funkciót, és ezek mind nagyon pH-érzékenyek. Szervezetünk nem tud működni, ha a pH-szint nem megfelelő.
A következőkben egy egészséges ember átlagos pH-értékeit mutatjuk be:

Gyomornedv

Az 1,5-ös pH-jával ez a legsavasabb folyadék a szervezetben. A sejtek sósavat termelnek, amely nagyon savassá teszi a gyomornedvet, hogy semlegesíteni tudja a viszonylag lúgos nyálat.
A gyomor más sejtjei nyálkát termelnek, folyamatosan kialakítva az új védőréteget, hogy a gyomor „meg ne eméssze” önmagát.

 Bőr/verejték

A bőrön keresztül savas bomlástermékeket és sómaradékokat választunk ki, de tápanyagokat, gyógyszereket és – sajnos – szennyezéseket is befogadunk. Könnyen ellenőrizhetjük bőrünk savkibocsátását, ha megízleljük a verejtékünket.
Bőrünk folyadékot választ ki, hogy fenntartsa testhőmérsékletünket a víz elpárologtatásával, így hűtve a testet.
A verejtékkel savas bomlástermékeket és sómaradékokat választunk ki. Ezek a „hulladékok” 4,7-es pH-jú, savas pajzsot vonnak a bőrre, ami természetes védekező mechanizmusunk a baktériumok és a vírusok ellen. 

Nyál

A nyál pH-ja változik a nap folyamán, attól függően, hogy mit eszünk, valamint más tényezők is közrejátszanak. A nyál pH-ját legjobban úgy mérhetjük, hogy reggel megiszunk egy pohárka „semleges” vizet, majd várunk egy pár percet. Az egészséges ember nyála reggeli pH-jának egy hosszú pihenés után 6,2-6,4 között kell lennie. A 6 alatti pH-értékű nyál annak a jele, hogy sok ásványi anyag és aminosav felszívódása nem megfelelő. A 6,8-7-es értékű nyál lassú emésztést jelez.

Vizelet

A vizelet normális pH-ja reggel, hosszú pihenés után (első reggeli vizelet) 5,5-6,0. Alvás közben a szervezet arra használja fel az időt, hogy megújuljon és kiürítse a bomlástermékeket. Ha valaki megemésztetlen étellel a gyomrában tér nyugovóra, a szervezetet túlságosan leköti az emésztés, és nem tud kellőképpen pihenni – nem csoda, ha nem alszunk jól, és a vizeletünk értéke reggel aligha lesz a megfelelő szinten.
Ha a reggeli vizelet pH-ja 7 felett van, további vizsgálatokat kell elvégezni, hogy kiderítsük a magas érték okát.

Vér

Vérünk normális esetben enyhén lúgos, egy egészséges embernél 7,4-es pH-értékkel. A szervezet megpróbálja ezt a pH-értéket 7,35 és 7,45 között tartani. 7,35-ös pH alatt savtúltengés, 7,45 felett savhiány lép fel.
Az oxigén ugyanúgy, mint az ózon és a H2O2 (hidrogénperoxid), lúgosító hatással van a vérre. A savas vérben sok a széndioxid és kevés az oxigén. A vér pH-értéke nagyon behatárolt. A 6,95-ös pH-érték kómához vagy akár halálhoz is vezethet. A vér pufferei – olyan aminosavak, melyek váltogatni tudják a polaritásukat, így savasabbá vagy lúgosabbá tudják tenni a vért, ha szükséges – tartják egyensúlyban a vért.

Hasnyál

Testünkben, 8,8-as pH-jával, ez a leglúgosabb folyadék. A hasnyálmirigy külső elválasztású funkciója emésztést segítő enzimeket termel. A hasnyál a belekbe ömlik, hogy semlegesítse a gyomorból érkező savas ételt.

Sejtjeink kémiája

A megfelelő pH-érték elengedhetetlen a test egészséges anyagcsere folyamataiban és az idegrendszer megfelelő működésében is: szükséges az enzimek optimális működéséhez, az elektrolit háztartásához, a megfelelő membrán permeábilitás és ingerlékenység fenntartásához, az ATP szintézishez, glükolízishez, glükoneogenezishez. A sav-bázis egyensúly fenntartásában nagyon fontos szerepe van a tüdőknek és a veséknek.
Ha az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul, akkor a szervezet működése zavart szenved, és akár életet veszélyeztető állapot is kialakulhat.

A sav-bázis egyensúly fenntartásában szerepet játszó tényezők

A szervezetben folyamatosan savak keletkeznek az anyagcsere folyamatok során, például széndioxid (illékony sav), kénsav, foszforsav, tejsav és acetecetsav. Ezeket a savakat a szervezet ellensúlyozza a tüdők és a vesék működése során, részben pedig bizonyos szervezetben előforduló anyagok, úgynevezett puffer rendszerek (gyenge savnak/bázisnak, és annak egy erős savval vagy bázissal alkotott sójának oldata, ami állandó pH-értéket biztosít egy rendszerben) közreműködésével.