A szociológusban Ray Oldenburg már az 1980-as években leírta ezt a jelenséget, és elnevezte harmadik helynek. Az első hely az otthonunk, a második a munkahelyünk, a harmadik pedig az, ahol emberekkel találkozunk, beszélgetünk, vagy csak ülünk csendben, miközben élet zajlik körülöttünk. Régen ez volt a kávéház, a kocsma, a könyvtár, a piactér. Ma ezek a helyek vagy eltűntek, vagy átalakultak fogyasztásra épülő terekké, ahol csak akkor maradhatunk, ha fizetünk.

Miért van szükségünk egy harmadik helyre?

Az emberek társas lények vagyunk, de nem minden kapcsolatnak kell intim vagy célorientált lennie. Szükségünk van arra is, hogy laza, könnyed emberi jelenlétben legyünk, anélkül hogy elvárás vagy kötelezettség lenne. A harmadik hely pont ezt adja meg. Nem kell ott teljesítenünk, nem kell mosolyognunk, ha nem akarunk, de körülöttünk élő közösség van.

Amikor rendszeresen látogatunk egy ilyen helyet, ismerős arcok jelennek meg. Nem feltétlenül barátok, de ismerősök, akikkel bólingatunk, néha beszélgetünk. Ez a fajta passzív közösségi kapcsolat csökkenti a magányérzetet, még akkor is, ha nem beszélünk senkivel. Látjuk, hogy másoknak is van életük, vannak gondjaik, örömük, és ez visszahelyezi a saját létezésünket egy nagyobb kontextusba.

A kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akiknek van egy rendszeresen látogatott harmadik helyük, kevésbé hajlamosak a depresszióra és a társadalmi elszigeteltségre. Egyszerűen azért, mert a mindennapi rituálék és az ismétlődő emberi találkozások biztonságot adnak. Tudjuk, hogy van hova mennünk, ha magányosak vagyunk, és nem kell ehhez tervet készíteni vagy valakit behívni.

Mi történt a régi helyekkel?

A magyar kávéházi kultúra mára szinte eltűnt. Régen lehetett ülni órákat egy kávé mellett, írni, olvasni, vitatkozni. Ma a legtöbb kávézó gyors forgalomra van kitalálva. A bútorzat kényelmetlen, a zene hangos, és érezni, hogy elvárás a folyamatos fogyasztás. Még ha el is engedik, hogy sokáig üljünk, valahogy kellemetlen a helyzet, mintha nem oda való lennénk.

A könyvtárak sok helyen még mindig ingyenesek és csendesek, de a legtöbb ember csak akkor megy be, ha konkrét célja van. Ráadásul sok kisebb településen bezártak a könyvtárak, vagy csak heti néhány órában vannak nyitva.

A kocsmák és kis közösségi terek is átalakultak. Vagy túl zajos, túl drága lett, vagy épp bezárt. A fogyasztói társadalom minden teret pénzforgalomhoz kötött, és aki nem tud vagy nem akar sokat költeni, az kiszorul.

Hol találjuk meg ma a harmadik helyet?

Nézzük meg, milyen lehetőségek léteznek még, ha valaki szeretne kilépni a négy fal közül anélkül, hogy sokat kellene költenie.

Közösségi kertek és parkok évszakonként változó lehetőséget adnak. Tavasszal és nyáron sokan kiülnek, és bár nem mindig beszélünk másokkal, mégis közösségben vagyunk. Vannak városokban kialakított közösségi kertek, ahol együtt gondozhatjuk a növényeket, és közben beszélgethetünk.