A teleltetés után látszik a leanderen, hogy milyen tápanyagra van szüksége. Ha levélzete fakó, sárgás, több nitrogénre van szüksége, mint a nyári pompa idején. Amikor már langyos az idő, szoktassuk leanderünket a szabad levegőhöz. Inkább borúsabb napon vigyük ki a teleltetőből, hogy a nap ne égesse meg lombozatát. Vigyázzunk az éjszakai lehűléssel, tavasszal a leander rosszabban bírja a hideget, mint ősszel.

A „kiszoktatás” után néhány hétig adagoljunk tápoldatot öntözővízébe körülbelül május közepéig, ezzel segítjük a levélzet megújulását. A világos, meleg helyen álló leanderek energiájukat a virágzásra fordítják, nem növekednek aránytalanul és nem nyurgulnak el.

Ha csemete leandereket gondozunk, ezeket még másképp kell etetnünk. A csemetéknek még nőniük is kell, ezért nitrogénben gazdagabb, de foszfort és káliumot is megfelelő arányban tartalmazó táplálékot kell kapniuk.

A heti javasolt tápanyag-mennyiséget több részletben juttassuk ki, így egyenletesebb lesz a növény táplálása. Ez különösen nagyobb leanderek esetében fontos, amikor a földlabda a növény méretéhez képest kicsi.

Ha a földlabda nagyon kiszáradt, először tápanyag nélküli vízzel itassuk át, csak a következő öntözéskor juttassuk ki a tápoldatot is. Nagy melegben ne használjunk hideg vizet. A leander is könnyen „megsértődik”, ha forró gyökereire hideg vizet öntünk, és ezt sajnos azzal mutatja meg, hogy kevesebbet virágzik. Ha a növényt méretével arányos edényben neveljük, a nyári melegben alaposan nedvesítsük át a földlabdát. Nem baj, ha a cserépalátétben is víz marad, a leandereknek sok vízre van szükségük. Kora tavasszal és késő ősszel azonban a hűvösebb esték miatt jobban kell figyelnünk az öntözés időpontjára. Hideg estéken ne legyen erősen vizes a föld.