Testünk több mint 100 ízülettel rendelkezik, amelyek a szomszédos csontokat kötik össze annak érdekében, hogy testünk a csontjaink szilárd és merev tulajdonsága ellenére hajlékonyan mozoghasson. A csontok ízületi felszínét finom porc borítja, mely biztosítja, hogy mozgás során az ízfelszínek simán, gördülékenyen mozduljanak egymáson. A porc ízületi folyadékot termel, amely kenőanyagként segíti a súrlódásmentes mozgást az ízületen belül. Az ízületet tok veszi körbe, mely a csontokról eredő erős szalagokkal együtt biztosítja az ízület stabilitását. Ízületeink testünk mozgásában és rugalmasságában játszanak szerepet, fájdalmuk gyakran mozgáskorlátozottságot eredményez.

Az ízületeket érintő betegségek három csoportba sorolhatók: gyulladásos és kopásos eredetű megbetegedések, valamint sérülések. Annak ellenére, hogy ezek gyakran kombinálódnak is, kezelésük nagyon hasonló lehet, habár a gyógymód bizonyos elemei eltérőek. Fájdalmak esetén előfordulhat idegi eredetű, illetve a belső szervek felől kisugárzó zsigeri fájdalom is. Ha láz vagy nagyfokú fogyás kíséri a fájdalmakat, érdemes orvoshoz fordulni a pontos diagnózis felállítása érdekében.

A klasszikus orvoslásban ízületi fájdalom esetén az első és legfontosabb teendő az ízület nyugalomba helyezése, ha ugyanis az ízület középhelyzetbe kerül, nem feszül a tok, enyhül a fájdalom. A gyulladás csökkentésére többféle módszer áll rendelkezésre. A helyi borogatás, jegelés mellett fájdalomcsillapító kenőcsök, tapaszok is rendelkezésre állnak. Gyakran porcerősítőkkel, nem szteroidos gyulladáscsökkentőkkel és fizioterápiával, gyógytornával kezelik, de szükség esetén akár antibiotikum, ízületbe adott szteroidtartalmú injekció, bizonyos esetekben protézisműtét is szóba jöhet. Cikkünk azonban a természetes, szelíd módszerek bemutatását helyezi előtérbe.

A kopásos ízületi megbetegedés (arthrosis) tünetei

Az ízületi porc károsodásával járó betegség 50 éves kor felett a leggyakoribb mozgásszervi megbetegedésnek számít. A porckopás lassan alakul ki, hosszú ideig nem okoz panaszt. Ha a porcképződést segítő hormonok és a porcot lebontó enzimek egyensúlya a leépülés irányába billen, akkor jön létre a porc kopása.

Az első és legfontosabb tünet a fájdalom. Az ízület reggelente merev, majd kis idő múlva, vagy bemozgatásra a fájdalom csökken. Ha nagyobb fizikai megterhelés éri az ízületet, ismét fokozódik a fájdalom, ami pihenésre alábbhagy. A fájdalom miatt megváltozik az ízület terhelése, ilyenkor önkéntelenül is kíméljük az adott ízületet, míg egy másikat jobban terhelünk. A fájdalom mellett a másik legfontosabb tünet a mozgáskorlátozottság, melyhez nemcsak az ízfelszínek kopása, hanem a környező szalagok zsugorodása, az izmok erejének csökkenése is hozzájárul.

A porckopás kiváltó okai

Ízületi fájdalom előfordulhat a porcos felszín kopásának hatására előrehaladott életkor, túlzott megterhelés, vagy az ízület egyenetlen terhelése (lúdtalp, x-láb) által. Szintén gyakori a sport vagy egyéb tevékenység közben elszenvedett, legtöbbször a térdet vagy a vállat érintő sérülés. Előbbi a futóknál, utóbbi súlyemelőknél fordul elő, amennyiben az ízületet hibásan terhelik, így a kelleténél jobban kopik a porc.

Táplálkozás

A normál testsúly elérése és fenntartása az egyik legfontosabb teendő az ízületek érdekében. Leginkább a gerinc, a csípő, a térd és a boka szenved a túlsúlytól, hiszen ezek az ízületek mechanikailag túlzottan nagy nyomás alatt állnak. Ráadásul a túltáplált ember kóros anyagcsere-folyamatai az ízületeket is jelentősen megviselik.

Túlzásba vitt fehérjefogyasztás hatására elsavasodik, elsalakosodik a szervezet, a káros anyagcseretermékek pedig mikrokristályok formájában az ízületekben is lerakódhatnak (ilyenek köszvény esetében a húgysavkristályok). A húsoknak, húskészítményeknek, tejtermékeknek nagyon magas a fehérjetartalmuk, elősegítik az ízületi gyulladás kialakulását. Megelőzhetjük a problémát, ha kerüljük a magas fehérjetartalmú ételeket és sok friss, nyers zöldséget, gyümölcsöt, csírát fogyasztunk.