Lehet vele borogatni, készülhet belőle főzet, tea, olaj, sőt krém is. Több kontinensen is megbecsült népi gyógyászati alapanyag a diófa levele. Ismerjük meg mi is a jótékony hatásait, és azt, hogy melyik országban mire használják leginkább.

Az erdélyi népi gyógyászatban a diólevél-teát hajhullás és korpásodás esetén alkalmazták. A hazai népi gyógyászat is alkalmazza a diólevél-borogatást bőrkiütésekre, fagyásokra, kelésekre és ülőfürdőként aranyér-panasz esetén.

A diólevelet növényi arzénnek is említik az ekcémát és egyéb bőrbetegségeket gyógyító hatása miatt.

A német népi gyógyászatban a könnyebb - viszkető, nedvedző és varas - sebeken, sérüléseken kívül reumát, lábizzadást kúráltak vele. A spanyolok a nehezen gyógyuló sebeket és a fagydaganatokat forró diólevél-fürdővel ajánlják gyógyítani.
Ha külsőleg használjuk, a következő főzetet ajánlják: két maréknyi diólevelet főzzünk 15 percig 2 liter vízben. A főzetet gargalizálószerként, lemosásra, borogatásra, fürdőként is alkalmazhatjuk. Külsőleg borogatásként a diólevél-főzetet ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötőszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredő bőrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében.