A temetkezési módok közül a „szimpla” temetés a legkörnyezetszennyezőbb. A föld alatt bomló test metángázt szabadít fel, de a koporsókészítés nyersanyagigényes gyártási folyamata és a formaldehidet tartalmazó balzsamozó anyagok is jelentősen terhelik a környeztet.



Egyes országokban a hamvasztás a legnépszerűbb módja az örök nyugalomra helyezésnek. Amerikában a lakosság háromnegyede választja ezt a lehetőséget. Kiszámolták, hogy a hamvasztás annyi energiát igényel, amennyit az egyén életében egy hónap alatt fogyaszt(ott) el. Globális méretekben a hamvasztásokkal 6,8 millió tonna szén-dioxidot juttatunk a levegőbe évente, ami a teljes ÜHG-emisszió 0,2 százalékának felel meg. A fogtömések elégetése ráadásul higannyal is szennyezi a környezetet. Angliai vizsgálatok kimutatták, hogy ennek a számlájára írható a higanyszennyezés 16 százaléka. El is rendelték, hogy minden krematóriumnak higanyszűrőket kell felszerelniük a kéményeikre.

A hinduk Indiában egy halom fa elégetésével együtt kremálják a holttestet a nyílt színen. Ez évente 50-60 millió fa kivágását vonja maga után és 8 millió tonna szén-dioxid kibocsátásához vezet.
Kínában nem a „zöldek”, hanem az új kínai törvények hatására - az évezredes hagyomány ellenére - új szokás terjed. Temetkezéskor a halottak sírját nem sírkővel, hanem egy frissen ültetett fával jelölik. Az új törvény ugyanis megtiltja a hagyományos temetést, és hamvasztási kényszert ír elő.