A mandulakő gyakori jelenség: a mandulák apró hasadékaiban felgyűlő, összetapadó sejt- és kórokozó-maradványok általában nem okoznak semmilyen problémát, sokan észre sem veszik, hogy mandulakő alakult ki náluk.

Így alakul ki a mandulakő

A szervezetünkben az úgynevezett kalcifikáció során (leegyszerűsítve) a kalcium különböző sói összegyűlhetnek, összetapadhatnak, és a lágy szövetekben kőszerű, megkeményedett képződményeket hozhatnak létre. Ilyen módon jöhetnek létre az epe- vagy vesekövek, de hasonló folyamatok állnak a fogkőképződés hátterében is.

A mandulák felülete nem sima, apró „hasadékok” találhatóak rajta. Ezekben a hasadékokban összegyűlhetnek és megkeményedhetnek az elhalt sejtek és baktériumok maradványai, vagy éppen a váladékmaradványok. A mandulakövek a mandulákon kívül a torok hátsó részén vagy a szájpadláson is megjelenhetnek. A mandulakövek – bár köveknek nevezzük őket – nem túlságosan kemények, inkább gumiszerűek. A méretük rendkívül változatos lehet, néhány mm-estől egészen a szőlőszem nagyságúig terjedhet. A mandulákban lehet egy-egy kő, de több is egyszerre.

A mandulakő szinte észrevehetetlen

A mandulakő nagyon gyakori, de a legtöbb ember észre sem veszi. Csak a különösen nagy méretű kövek okozhatnak kellemetlenségeket, például nyelési nehézségeket, de ekkora méretűre ritkán nőnek meg a mandulakövek. A kövek összetételéből következően azonban kellemetlen leheletet okozhatnak (maguk a kövek is igen bűzösek), esetenként fémes szájízzel járhatnak együtt. A nagyobb kövek tünete lehet az állandó köhögési és torokköszörülési inger, az idegentest-érzés, a fülfájás.