Miközben azonban a szabadgyökök elektront szereznek, maguk is megsemmisülnek, ezért is nevezik a leírásokban ,,kamikáze-molekuláknak”. Romboló hatásuk hasonló a rozsdásodáshoz, avasodáshoz. A környezeti ártalmak, a rossz minőségű ételek, stressz, a versenysport, megerőltető fizikai munka fokozza a testünkben a szabadgyökök képződését.

Barát vagy ellenség?

Életfolyamataink (sejtlégzés, energiatermelés) során fiziológiásan is termelődnek toxikus anyagok a szervezetünkben, köztük reaktív oxigén gyökök is. Ezek az agresszív oxigéngyökök különösen a sejthártyáinkat alkotó zsírokat oxidálják, s a láncreakció révéb más sejtalkotó fehérjéinkben és örökítő anyagunkban is károsodást idéznek elő. Végső soron a sejtek elfajulását, idő előtti öregedését, a sejtek elhalását okozzák. 
Létezik a szervezetünkben egy erős antioxidáns enzimekből álló első védelmi vonal az oxidatív folyamatok kordában tartására, mely nem a szabadgyökök teljes kiiktatását, hanem egyensúly fenntartását szolgálja. Amikor ez az egyensúly azonban kibillen, akkor alakul ki az oxidatív stressznek nevezett állapot, mellyel több mint 100 betegség - köztük az érelmeszesedés, a cukorbaj, rák, Alzheimer kór - hozható összefüggésbe.
 Nem minden szabadgyök káros azonban. Egyes fajtái az immunrendszer működésében jelző funkciót töltenek be, mások közvetlenül részt vesznek a kórokozók elleni harcban, szabályozó szerepet töltenek be a sejtosztódásban, vagy a programozott sejtelhalásban. A hasznos szabadgyökök teljes kiiktatása ezért veszélyes, mert védekezési mechanizmusaink gyengüléséhez, betegségekhez vezethetnek. 
Azokat a vegyületeket, amelyek a szabadgyökök ellen hatnak, antioxidánsoknak nevezzük.
Az antioxidánsok túlzott mennyiségű fogyasztása azonban legalább annyira káros, mint a hiányuk, ugyanis zavar támad sejtműködéseink szabályozásában. Az is előfordulhat, hogy antioxidáns molekula maga is támadó molekulává válhat, ami a szabadgyök reakciókat tovább gerjesztheti.