Bizonyára megfigyelted már, hogy néha 25˚C-ban is fázol, máskor meg 19˚C is kellemes. Ennek oka, hogy magasabb páratartalom esetén javul a hőérzetünk. Egy 20-22˚C hőmérsékletű helyiségben 40-60% közötti relatív páratartalom mondható ideálisnak.
A levegő relatív páratartalma azt az értéket fejezi ki, hogy a levegőben levő vízgőztartalom hány százaléka annak a maximális vízgőztartalomnak, amelyet a levegő az adott hőmérsékleten maximálisan befogadhat.

A szabadban lévő hideg levegő - akár 100 százalékos relatív páratartalomnál is - jóval kevesebb párát (vizet) tartalmaz, mint amennyit a melegebb szobai levegő fel tudna venni.  Míg 0˚C és 100% relatív páratartalomnál 4,8 g vízpára van 1m3 levegőben, 20˚C és 100% relatív páratartalomhoz már 17,3 g vízpára kellene.

Ha túl száraz

Minél nagyobb a kinti és a benti levegő között a hőmérséklet különbség, annál szárazabb lehet a levegő a szobában. Egy távfűtéses lakásban, ahol 24-25˚C van, a nyílászárok sem tökéletesek, akár 20% alatti páratartalom is kialakulhat, és könnyen kiszáradhat a bőrünk, szemünk, az orr-nyálkahártyánk.
Ha túl száraz a levegő, csökken az oxigénfelvétel és a véráramban, fokozódik a meghűléses megbetegedések veszélye, kiszárad bőrünk, nagyobb a porképződés.
Az ennyire páramentes levegő szárítja a légutak nyálkahártyáit, köhögést, fáradtságot, fejfájást, ingerlékenységet, nyugtalan alvást okoz. A túl száraz levegő az állatoknak, növényeknek, bútoroknak és a műtárgyaknak is árt.
A páratartalom növelésére ideálisak a szobanövények, a párologtató edények, esetleg a fűtőtesteken történő ruhaszárítás. Aki igazán professzionális megoldást akar, az szerezzen be egy párásító készüléket, amellyel szabályozhatja a levegő páratartalmát.