A chilipaprika csípős anyaga, a kapszaicin, valójában vastag védőréteget húz a gyomrunk falára, ami megvédi a savtól és a káros baktériumoktól. Ez az oka annak is, hogy azokban az országokban, ahol sok csípőset esznek – mint Mexikó vagy India –, ritkábban fordul elő gyomorfekély.

Hogyan hat a chili?

A Helicobacter pylori – ez a hosszú nevű baktérium – sok gyomorfekély okozója. A chili természetes antibiotikumként működik ellene. Mintha egy kis belső takarítócég dolgozna a gyomrunkban, ami eltünteti a káros betolakodókat.

Amikor csípőset eszünk, a gyomrunk "feléled": több emésztőenzim termelődik, gyorsabban dolgozik az egész rendszer. Ez különösen hasznos lehet azoknak, akik gyakran érzik úgy, hogy "nehezen megy le" az étel.

Ráadásul a bélben élő jó baktériumok – akik az immunrendszerünk őrei – imádják a chilipaprikát. A csípős táplálékot fogyasztók bélflórája sokkal gazdagabb és egészségesebb.

Ezt úgy tudjuk a legjobban elképzelni, mint egy kertet, ahol a chili táplálja a szép virágokat (jó baktériumok), míg a gyomokat (káros baktériumok) visszaszorítja.

A chili mint természetes gyógyír

A chilipaprika természetes gyulladáscsökkentő. Ez nemcsak a bélben hat, hanem az egész testben. Sokan tapasztalják, hogy rendszeres csípős evés után javul az általános közérzetük.

A csípős nem csak "felgyorsítja" az emésztést, hanem az egész anyagcserét is. A

A chilipaprika tele van antioxidánsokkal – ezek azok az anyagok, amik védenek az öregedéstől és a betegségektől. Egyetlen chilipaprika több C-vitamint tartalmaz, mint egy narancs!

A tolerancia fokozatosan épül ki. Aki rendszeresen eszik csípőset, annak a teste alkalmazkodik, és egyre jobban ki tudja használni a chili jótékony hatásait.

Figyelem! Gyomorfekély vagy erős gyomorégés, vagy erős hasmenés nem javasolt a chili fogyasztása.

A minőség számít