Bár a tudomány hat alapvető tápanyagot különböztet meg, ez korántsem jelenti azt, hogy fontossági sorrendről beszélnénk. Inkább olyan ez, mint egy tökéletesen összehangolt együttműködés, ahol minden szereplőnek megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. Van, amelyikből látszólag több kell, másokból elég egy csipetnyi – de próbáljunk csak meg elhagyni bármelyiket, és máris megbomlik az egyensúly.

A "nagyok" klubja

Kezdjük talán a mennyiségileg jelentősebb szereplőkkel, a makrotápanyagokkal. Ide tartoznak a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és – meglepő módon – a víz is. Ez utóbbi talán a legkevésbé izgalmasnak tűnő a listán, mégis ez az, ami nélkül a legrövidebb ideig bírjuk. Míg étel nélkül hetekig életben maradhat az ember, víz nélkül mindössze néhány napig. Nem véletlen, hogy testünk folyamatosan jelzi, ha pótlásra van szükség – bár ezeket a jelzéseket sajnos gyakran figyelmen kívül hagyjuk, vagy épp félreértelmezzük.

A rejtélyes mikrovilág

A mikrotápanyagok – a vitaminok és ásványi anyagok – igazi színfalak mögötti munkások. Bár mennyiségük elenyészőnek tűnhet, nélkülük egyszerűen összeomlana a rendszer. Gondoljunk csak bele: egyetlen apró nyomelem, a vas hiánya is képes teljesen kimerültté tenni minket, vagy a B12-vitamin hiánya olyan zavarokat okozhat, mintha hirtelen köd ereszkedne az agyunkra.

A fehérjék birodalma

Ha valamiről sokat hallunk manapság, az a fehérje. És nem véletlenül: minden egyes sejtünknek szüksége van rá a megfelelő működéshez. Testünk valóságos építőművész: folyamatosan bontja le és építi újra szöveteit, ehhez pedig elengedhetetlen alapanyag a fehérje. Az izmainktól kezdve a hajunkon át a körmünkig mindenhol ott van – sőt, még az immunrendszerünk katonái, az antitestek is fehérjékből épülnek fel.

A zsírok rehabilitációja

Talán nincs még egy olyan tápanyag, ami körül annyi tévhit keringene, mint a zsírok. Az elmúlt évtizedekben hol démonizálták őket, hol pedig csodaszerként tekintettek rájuk. Az igazság, mint oly sokszor, most is valahol középen van. Szervezetünknek igenis szüksége van zsírokra – csak nem mindegy, milyenekre.

Gondoljunk úgy a "jó" zsírokra, mint egy kiváló minőségű olajra egy drága autóban. Nélkülük csökken az agy teljesítménye (ami egyébként nagyrészt zsírból áll), akadozik a hormontermelés, és még a vitaminok sem tudnak rendesen felszívódni. A lazacban, avokádóban, olajos magvakban található egészséges zsírok olyan alapanyagok, amelyekkel még a szív- és érrendszerünknek is jót teszünk – szemben a feldolgozott élelmiszerekben megbúvó transzzsírokkal.

Az energia-egyenlet: szénhidrátok

Ha a zsírok megítélése ellentmondásos, akkor a szénhidrátoké egyenesen drámai. Pedig ez az a tápanyag, amit az agyunk kimondottan szeret – elsődleges energiaforrásként tekint rá. A trükk itt is a minőségben és a típusban rejlik. A feldolgozott, fehér lisztből készült péksütemények és a teljes kiőrlésű gabonák között körülbelül akkora a különbség, mint egy gyors fellángolás és egy hosszú távú, stabil kapcsolat között.