A növény tudományos neve Symphytum officinale, amely görög eredetre utal (a „symphein” azaz összenőni szóból).
Német elnevezése, a „Beinwell” utal a gyógyhatásra, mivel a „Bein” a régi irodalmi német nyelvben „csont”-ot jelent. További népi elnevezései: falgyökér, sebgyógyír, csontgyógyír. Az angolszász országokban használatos neve comfrey, amely a latin „confirmá”-ból (confirmare=megerősíteni) származik. Ezeknek a megjelöléseknek a többségéből kitűnik, hogy a fekete nadálytő mind régebben, mind manapság a csontokkal, illetve a csontrendszerrel összefüggő betegségre javasolt gyógynövény. 


A fekete nadálytó dús, erőteljes, évelő, filcesen szőrös szárakkal és levelekkel, liláspiros, néha sárgásfehér harangszerűen bókoló virágokkal és nagy, erős, ágas-bogas gyökérzettel rendelkezik.
Fény, talajnedvesség és tápanyag tekintetében nagyon igényes. Vadon, folyóvizek partján, árkokban, meredek vízpartokon és nedves réteken terem. Hatóanyagai legnagyobb mennyiségben a gyökerében halmozódnak.

Külsőleg így alkalmazhatjuk

A fekete nadálytő kitűnő hatása a nehezen gyógyuló sebekre elsősorban fő hatóanyagában, az allantoinban rejlik. Hám- és sejtképző hatásánál fogva serkenti a seb gyógyulását. A fekete nadálytőből készült főzettel lemosva vagy azzal átitatott kötéssel a sebek váladékozása és gennyesedése megszűnik, olyannyira, hogy az elfekélyesedett és krónikusan gennyező sebek is gyorsan behegednek.

Fürdő, vagy borogatás fekete nadálytő főzettel

Az orvosi gyakorlat azt mutatja, hogy krónikus gennyesedések és nyílt fekélyek főleg idős, mozgásukban már korlátozott embereknél és erős dohányosoknál lépnek fel. Ilyen esetekben ajánlatos a sebet naponta kétszer fekete nadálytő főzetben áztatni, azzal öblítgetni, vagy a főzettel átitatott borogatást tenni rá.

Mindhárom alkalmazási módhoz a főzetet a következőképp állítjuk elő:

egy csészényi fekete nadálytövet két-három liter vízben 10 percig főzünk, ugyanennyi ideig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Amikor a főzet testhőmérsékletre lehűlt, megáztatjuk abban lábfejünket vagy lábszárunkat. Olyan testrészeknél, ahol ez nem lehetséges, kád, vödör vagy zuhanyzótálca fölött lassan-lassan a sebre öntjük a főzetet. Ha az ilyen öblítés fájdalmat okoz, tiszta len vagy pamutruhát átitatunk a főzettel, rátesszük a sebre, befedjük száraz frottírtörülközővel és az egészet átkötjük. Fél óra múlva a műveletet megismételhetjük. Ezután a sebet, de különösen annak a széleit bekenjük körömvirág kenőccsel és újra átkötjük. Ha ez a kezelés viszonylag körülményesnek is tűnik, mégis megéri a fáradtságot, ha figyelembe vesszük, hogy egy hosszú időn át nem gyógyuló sebtől és az azzal járó kellemetlenségektől szabadulhatunk meg.