Ez azonban nem ad választ arra, hogy miért érzékenyek olyan sokan a gluténra. Mindenki ismer olyan nyolcvanéves embert, aki egész  életében glutént evett, és soha semmilyen gluténérzékenységi tünetet nem produkált? Valószínűleg mind fel tudunk sorolni embereket abból a generációból, akik teljesen jól vannak, miközben búzát esznek. És most gondoljunk arra, hogy hány olyan embert ismerünk, akár gyerek vagy tinédzser, akár a húszas, harmincas, negyvenes, ötvenes vagy hatvanas éveiben jár, aki mindenáron tartózkodik a gluténtól, mert lisztérzékeny vagy  más  gondja  van ezzel a fehérjével.
Az az egyik leggyakoribb oka, hogy az emberek kerülik a glutént, hogy gyulladást vagy akár autoimmun betegséget is okozhat. Ez azonban nem teljesen így van.

Az igazság az, hogy a glutén táplálja a kórokozókat.

Pont azok a vírusok falják előszeretettel, amelyek autoimmun állapotokat hoznak létre. Ez okozza a gyulladást. Nem fordítva történik; nem a glutén váltja ki a gyulladást, ami aztán autoimmun reakciót indít el a testben. A gluténon táplálkozó kórokozók vezetnek gyulladáshoz a szervezetben, miközben az immunrendszer próbálja kiiktatni őket.
A gyulladásnak csak két oka lehet: fizikai sérülés valamilyen erőhatás vagy toxikus expozíció nyomán, és kórokozó-aktivitás a szervezetben. A kórokozók okozhatnak gyulladást azáltal, hogy bejutnak a szervekbe vagy szövetbe, ami egyfajta sejtsérüléssel jár, vagy azáltal, hogy a szervezetben lévő bizonyos bajkeverőkön és  problémás élelmiszereken hízva gyulladáskeltő mérgeket  és melléktermékeket választanak ki. Az élelmiszerek, például a glutén, önmagukban nem okozhatnak gyulladást. Olyan kórokozókat viszont táplálhatnak, amelyek aztán gyulladást okoznak. Ezért van az, hogy sokan, különösen az idősebb generációk képviselői, ehetik a glutént, és ez nem vezet gyulladáshoz a szervezetükben. Ahhoz, hogy gyulladás keletkezhessen, bizonyos kórokozókra is szükség van a testben, amelyek ezzel az  élelmiszerrel táplálkoznak. A kórokozók - például vírusok -, és nem a glutén a cöliákia valódi okozói.

Az autoimmin diganózis csak leegyszerűsített magyarázat

Az autoimmun diagnózisok hátterében álló igazság továbbra is rejtély az orvostudomány és kutatás számára. Még a legjobb orvosok és gyógyítók is zavarba jönnek ezen a ponton, ezért magyarázzák a számtalan tünetet és állapotot azzal, hogy a test saját immunrendszere támad magára. Ezt hallva tudd, hogy ez csak annyit jelent, hogy az orvostudomány még nem jutott el a betegség gyökeréig, ezért a legjobb magyarázat, amire jutottak az,  hogy mindez a test hibája. Az immunrendszer valójában soha nem pusztítaná el a pajzsmirigyedet (pedig - minden bizonyíték nélkül - ezzel magyarázzák a Hashimoto-pajzsmirigygyulladást). A tested immunrendszere valójában soha nem pusztítaná el a bőrödet (pedig - minden bizonyíték nélkül - ezzel magyarázzák az ekcémát és a pikkelysömört). És a glutén nem képes olyan reakcióra rávenni az immunrendszeredet, amellyel a saját belső bélfaladra támadva okoz sérülést - ami a cöliákia vagy lisztérzékenység kialakulásának téves elmélete. A belek sérülését valamilyen gluténnal táplálkozó kórokozó, például vírus okozhatja.
Az immunrendszered pedig az autoimmun állapotok kialakulásáért felelős kórokozót akarja elkapni. A glutén azért jön be a képbe, mert üzemanyagot szolgáltat a kórokozók számára. Glutén táplálja például az olyan vírusokat, mint a ma kivétel nélkül autoimmun problémaként besorolt fibromialgiát, Hashimoto-pajzsmirigybetegséget, ekcémát, pikkelysömört, szklerózis multiplexet, Lyme-kórt, stb.
Teljesen  jó  szándékú  orvosok  követik  azt az ’50-es években született - és a tudomány által még mindig nem értett -, a krónikus állapotok kialakulását  magyarázó  idejétmúlt  elméletet,  mely  szerint a test önmagára támad. Ebben az az elképzelés képviseli az újabb csavart, hogy a glutén okozza a gyulladást, amely aztán a testet összezavarva önmaga ellen irányuló támadást indít. Ez nem haladó információ. Ha nem is rosszakaratú, de mindenképpen téves értelmezés.