Miért esnek szét a nagy tervek már a második héten?

Nem azért, mert gyengék vagyunk. Nem azért, mert nincs akaraterőnk. Hanem mert az egész fogadalom-őrület egy óriási csapda, amibe évről évre beleesünk.

Gondoljuk csak végig. December 31-én, pezsgővel a kézben, lelkesen kijelentjük, hogy mostantól minden más lesz. Holnaptól napi ötven felülés, vegán étrend, lefekvés tízkor, olvasás órákig. Egy csapásra átrajzoljuk az életünket, mintha csak egy kapcsolót kellene átbillenteni.

Aztán jön január második hete. A hétköznapok visszarendeződnek a megszokott tempóba. A munkahelyi határidők, a fáradt esték, a barátokkal való találkozók. Az élet pontosan olyan marad, amilyen volt, csak mi közben próbálunk egy teljesen új emberként viselkedni. És ez egyszerűen nem működik.

A pszichológusok régóta tudják, hogy a radikális változások ritkán maradnak fenn. Az emberi agy szereti a megszokást, a kiszámíthatóságot. Amikor hirtelen mindent megváltoztatunk, az agyunk lázadozni kezd. Stresszhormonok áradnak el, a motiváció elillan, és pár nap alatt visszazuhanunk a régi kerékvágásba.

A bukás nem bukás, hanem visszajelzés?

Amikor abbahagyjuk a fogadalmat, általában így érezzük magunkat: Megint elbasztam. Megint nem megy. Talán tényleg nincs bennem akarat.

De nézzük meg máshogy. Mi van, ha az újévi fogadalom kudarca tulajdonképpen egy ajándék? Egy jelzés arról, hogy túl nagy falatot akartunk lenyelni, vagy olyan célokat tűztünk ki, amik valójában nem is a mieink.

Vegyük példának a száraz januárt. Sokan belekezdnek, mert úgy érzik, kellene. Mert mindenki csinálja. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, talán nem is az alkohol az igazi probléma. Talán csak egy péntek esti bor hiányzik a barátnőkkel, vagy egy sör a focimeccs alatt. És ha ezt beismerjük, akkor nem kell szégyellnünk, hogy nem vagyunk képesek harminc napig teljesen tartózkodni.

Ugyanez igaz a diétára is. Lehet, hogy nem arról van szó, hogy végleg ki kell írtani a cukrot az életünkből, hanem arról, hogy talán ne együnk meg egy tábla csokit minden este. A kis változás is változás.

A fenntartható apróságok ereje

Azt tapasztalhatjuk, hogy az igazán tartós eredményeket nem a drasztikus fordulatoktól várhatjuk, hanem az apró, szinte észrevétlen módosításoktól.

Egy kutatás szerint azok, akik heti két edzést terveznek maguknak, sokkal nagyobb valószínűséggel tartják be a céljukat, mint azok, akik ötöt. Miért? Mert két edzés belefér az életükbe anélkül, hogy teljesen átszabná a napirendjüket. Nem egy új életmódot építenek, hanem a régit finomhangolják.