A kerttulajdonosokat és  a természetjárókat gyakran felbosszantja ez a csípős növény, de a nagy csalán nem gyom, hanem sokoldalú gyógynövény. Sőt, érdemes kipróbálni a konyhában is. Aki szereti a spenótot, és a sóskát, biztosan kedvelni fogja a csalánból készült levest vagy főzeléket is.

A nagy csalán latin neve Urtica dioica, a latin uro szó jelentése: égni. Nevének megfelelően a csalán égető érzést okoz, ha hozzá érünk, sőt, van egy jávai faj, amely csípése után akár évekig is érezhetjük a fájdalmat. A növény leveleinek hátoldalán és szárain serte- és csalánszőröket találunk, amelyek valójában üreges tűk. Amikor testünk érintkezik ezekkel a kis tűkkel, akkor a növény belsejében termelődő méreganyag mintegy injekcióként bejut a bőrünk alá, és irritációt okoz.
De amilyen kellemetlen, olyan hasznos is a csaláncsípés, hiszen kiválóan alkalmas ízületi fájdalmak csökkentésére és keringés-fokozásra. Már a római katonák is ostorozták magukat vele, manapság pedig a reumát és a köszvényt is csalánnal kezelik, sőt, premenstruációs területeken is alkalmazzák.
Reumatikus panaszok esetén csak meg kell csapkodni csalánnal a fájó testrészt. A bőr kipirul, megduzzad, sok vért kap a bőrszövet, a gyulladás pedig belülről megszűnik.

A csalán levele hisztaminban, vitaminokban, szerves savakban, flavonoidokban, kalciumban, káliumban, vasban, illóolajakban, szénhidrátokban, és ásványi anyagokban gazdag . a gyökere a fitoszterolt és zsírsavakat tartalmaz. A leveleit szinte egész évben gyűjthetjük, míg a gyökerét érdemes kora ősszel kiásni.