Az energiaátmenet az emberiség egyik legnehezebb és legfontosabb feladata, és egyetlen döntéshozó sem engedheti meg magának, hogy ne gondolkozzon stratégiai szinten a témáról. Ugyanakkor fontos az is, hogy túllássanak a kérdésben gyakran hallható közhelyeken, ne gondolják, hogy léteznek könnyű megoldások, de azt sem, hogy reménytelen a helyzet – mutat rá Jonas Puck, a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem vezetőképző akadémia (WU Executive Academy) energiamenedzsment programjának vezetője. A 125 éves iskola üzleti döntéshozók számos generációját képezte történelme során, és ma is Közép-Európa egyik legmagasabban jegyzett vezetőképzőjét működteti, ahol évente mintegy 2200 diák kap naprakész tudást – többek között a klímaátmenettel kapcsolatos forró területeken.

1. A digitalizáció csökkenti az energiafelhasználást?

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a digitalizáció automatikusan csökkenti az energiafelhasználást – elég csak arra gondolni, hogyan csökkentették tartósan az üzleti utazások volumenét a COVID után elterjedt virtuális értekezletek. Azonban ez a gyakorlatban nem mindig áll meg. A kriptovaluták bányászata például hatalmas mennyiségű energiát igényel: egyetlen bitcoin előállítása annyi áramot használ fel, mint egy Hollandia méretű ország éves fogyasztása, ami a globális energiafogyasztás 0,5%-át teszi ki. Az AI és más digitális technológiák elterjedése szintén növeli a számítási kapacitás iránti igényt, ami nemcsak villamos energiát használ fel, de a chipek gyártásához szükséges ritkaföldfémek iránti keresletet is fokozza. „A digitalizáció és az energiafelhasználás közötti kapcsolat sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre gondolnánk, és ezzel minden jövőbeli vezetőnek tisztában kell lennie” – mutat rá Jonas Puck, a WU Executive Academy energiamenedzsment programjának akadémiai igazgatója.

2. Az elektromos autózás mindenható megoldás a közlekedés környezetszennyezésére?

Bár az elektromos autók használata nem jár helyi CO2-kibocsátással, és hatékonyabbak, mint a belső égésű motorral rendelkező járművek, előállításuk és akkumulátoraik gyártása környezeti terheléssel jár. Az elektromos járművek karbonlábnyoma nagyban függ attól, hogy milyen forrásból származik az őket működtető villamos energia: ha fosszilis tüzelőanyagokból, akkor környezeti előnyük könnyen elolvad. Az akkumulátorok gyártásához szükséges anyagok, például a ritkaföldfémek kitermelése szintén kihívások elé állítja a világot. „Ahogy a nevük is sugallja, ezek a fémek sokkal ritkábbak, mint más nyersanyagok, és eloszlásuk a világban rendkívül egyenlőtlen. Kitermelésüket Kína több mint 60%-os részesedéssel dominálja, készleteit 44 millió tonnára becsülik, ami kétszer annyi, mint a második helyezett Vietnamé. Ha a ritkaföldfémek a 21. század „olajává” válnak, hogyan fog ez hatni a világ geopolitikai erőviszonyaira és az érintett iparágak vállalataira?” – teszi fel a kérdést Puck professzor.

3. A szél- és napenergiatermelés korlátlanul növelhető?

Az energiaátmenet egyik legnagyobb kihívása az elektromos hálózatok állapota, nemcsak a fejlődő országokban, hanem Európában is. A hálózati probléma annál akutabb, minél több megújuló forrásból származó villamos energiát táplálnak be. Az áramszolgáltatók munkája sokkal nehezebbé vált az elmúlt években, mivel a zöld áram időzítése és intenzitása sokkal ingadozóbb, mint például a gázerőművekben termelt „zsinóráram”. Sok országban olyan gyorsan nőtt például a napenergia-kapacitás, hogy a hálózat nem tudja felvenni a többletet, ezért lassítani kellett a bővülést. Gyakoribbá válnak a hálózati túlterhelések és áramkimaradások is. Ráadásul az áramot gyakran olyan helyen táplálják a hálózatba, amelyek messze vannak a végfelhasználóktól (erre példa az északnémet szélkerekek és a délnémet autógyárak közötti távolság). „A regionális és nemzetközi hálózatok állapota is erősen leromlott az elmúlt évtizedekben, és jelentős beruházásokat igényelnek. Rövid távon ez komoly költségekkel járhat, de hosszú távon növeli az ellátás biztonságát, és a döntéshozók prioritása kell, hogy legyen a közeljövőben” – szögezi le Jonas Puck.