A fokhagyma népgyógyászati története

A fokhagyma nemcsak a legerősebben illatozó ételízesítő, de minden bizonnyal az egyik legrégebbi fűszernövény is. 
Bár az ördögtől származik, a néphiedelem rendszerint hatásos fegyvernek tartja a fokhagymát a gonosz ellen. Az illatos füzérektől elrettennek a vámpírok, de hatásos lehet a boszorkányok ellen is.
A hiedelem és a mese mellett azonban hatékony gyógyszerként alkalmazták a fokhagymát az ókori Egyiptomban és Indiában is. Az ókori Egyiptomban meghatározott adagokban osztották a piramist építő munkásoknak, hogy egészségesek és munkaképesek maradjanak.

Gyógyhatása

 Már több ezer évvel ezelőtt felismerték, hogy az erős fűszernövény nemcsak ízletesebbé varázsolja az ételt, de gyulladáscsökkentő hatása van, és segít távol tartani a legtöbb betegséget, emellett jó az emésztés javítására, bőrproblémák gyógyítására és mérgezések kezelésére is ajánlották.
A fokhagyma antimikrobiális hatását már a középkorban is kihasználták a francia papok, akik e növényt alkalmazva védekeztek a pestisjárvány terjedése ellen. Ma már ismeretes, hogy a fokhagyma antibiotikumként működik például olyan mikroorganizmusokkal szemben, mint a Staphylococcus, az Escherichia, a Proteus és a Pseudomonas. Tudjuk, hogy a fokhagymának parazitaellenes hatása is van, sőt a herpeszvírussal és a Candida albicans nevű gombával szemben is hatékony. Igen jó féregűző hatású, a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) kiűzésében megfelelő kiegészítő gyógyszer.
Nem véletlenül a népi gyógyászatban a fokhagymának meghatározó szerepe volt.
A fokhagymát napjainkban is egy természetes antibiotikumnak tartják.
Használható általános egészségmegőrzésre, köhögés csökkentésére, influenza, nátha esetén, torok fájásra, köhögésre, vértisztításra, vérszegénységre, magas vérnyomás csökkentésére, használták külsőleg, belsőleg egyaránt.