Mi történik, amikor ásítunk?

Az ásítás során egy mély, akaratlan belégzés történik, amit a száj széles kinyitása és a rekeszizom lesüllyedése kísér. Ez a reflex általában 6-8 másodpercig tart, és gyakran nyújtózkodással is együtt jár. Érdekes módon nem csak az emberekre jellemző - szinte minden gerinces állat ásít, a madaraktól kezdve a halakig.

Az empátia jele

A kutatók szerint az ásítás "ragályos" természete szorosan összefügg az empátiával. Minél közelebbi kapcsolatban állunk valakivel, annál nagyobb eséllyel "kapjuk el" az ásítását. A családtagok és közeli barátok ásítása szinte garantáltan kiváltja bennünk is a reflexet, míg egy idegen ásítása kevésbé hat ránk.

Az agy tükröződése

A jelenség hátterében az úgynevezett tükörneuronok állnak. Ezek olyan agysejtek, amelyek akkor is aktiválódnak, amikor mi magunk végzünk egy cselekvést, és akkor is, amikor másokat látunk ugyanazt tenni. Az ásítás megfigyelése aktiválja ezeket a neuronokat, ami aztán beindítja saját ásítási reflexünket.

Evolúciós örökségünk

Az ásítás "fertőző" természete valószínűleg egy ősi szinkronizációs mechanizmus maradványa. Őseink csoportjaiban az ásítás segíthetett összehangolni a közösség éberségi szintjét. Ha az egyik őr elfáradt és ásított, a többiek is ásítani kezdtek, így az egész csoport egyszerre válthatta egymást a pihenésben.

Nem csak a látványra reagálunk

Meglepő módon nem csak a látott ásítás ragályos - már az ásításra való gondolás vagy az ásítás hangjának hallása is kiválthatja a reflexet. Sőt, még az ásításról való olvasás is beindíthatja a folyamatot (lehet, hogy épp most is ásított egyet?). Ez is azt mutatja, mennyire mélyen gyökerezik ez a viselkedés az idegrendszerünkben.