A diagnózis központi szerepet foglal el mind a nyugati és keleti orvostudományban, mind a természetgyógyászatban, bár más utakon végzik azt. A nyugati orvostudományban alkalmazott diagnosztika elsősorban a betegségtünetek alapján próbálja a beteg állapotát felmérni. A holisztikus gyógyászat szemlélete szerint amint belül, úgy kívül − erre épül a vizuális diagnosztika, mely a külső jelek alapján következtet a belső szervi elváltozásokra, betegségekre. A nyugati orvostudomány a fizikai testre koncentrál, míg a keleti és a természetgyógyászat a fizikai testen túl az ember lelki és energetikai részét is vizsgálja. A holisztikus szemlélet számol azzal, hogy a problémák először a lelki-energetikai szinten jelennek meg, és csak ezután manifesztálódnak fizikai betegségekként. A vizuális diagnózis lehetőséget ad a még csak energetikai szinten lévő elváltozások, életerő-csökkenés feltárására.

A holisztikus gyógyászat másik alapszabálya szerint minden betegség oka a mérgeződés, mely egy hat fázisból álló folyamattal jellemezhető. A vizuális diagnosztika nagy előnye, hogy a mérgeződés korai fázisait is ki tudja mutatni, amikor még nincs komoly tünet, a szervezet öngyógyító ereje még nem merült ki, így megelőzhető a betegség kialakulása.

A vizuális diagnosztika további előnye, hogy pontos, megbízható, olcsó, egyszerű, fájdalom- és mellékhatás-mentes, és nem kell hozzá a szervezet belsejébe hatolni.

A vizuális diagnosztikának több ezer éves múltja van. Alapszabálya: egy jel nem jel! Ahhoz, hogy egy betegséget, vagy hajlamot bizonyossággal kijelenthessünk, több arra utaló jelnek kell fennállnia. Az alábbiakban szereplő jelzések ízelítőül szolgálnak a témához. Komolyabb tünetek és panaszok esetén nem elégséges az öndiagnózis, mindenképpen fel kell keresni a megfelelő szakembert.

ARC

Az arc felső harmada (homlokzóna) az idegrendszer állapotával függ össze. A középső harmad (orrzóna) a ritmikus rendszerhez (szív és tüdő) tartozik, míg az alsó harmad (szájzóna) az emésztőrendszerrel áll kapcsolatban. Bármely színeltérés, ránc, bőrelváltozás stb. az adott szerv problémájára, energetikai gyengeségére utal.

Az orr feletti terület a máj zónája, a szemek közötti rész pedig a hasnyálmirigyé. Az orrnyereg közepe a gyomor állapotáról, illetve az emésztésről ad jelzést. Az orrhegy a szívzóna, a szem alatti rész a vesezóna, ez alatt pedig a hólyag területe található.

A zsíros arcbőr zsírtöbbletre utal, a száraz arcbőr pedig vízhiányra. A szeplők májgyengeséget jelentenek.

A szemöldök a belső elválasztású mirigyek állapotáról ad információt, a dús szemöldök pedig a nagy életerő jelzése.

A látás élessége és a bőr mindig a máj állapotát tükrözi. A hallás és a haj a vese állapotára utal, az ajkak az emésztőrendszer zavarait tükrözik, az orr pedig a tüdő állapotát.

A felsőajak a gyomor, az alsó a bélrendszer, a szájzug a nyombél problémáit jelzi. (Pl. a szájzug berepedezése fekélyhajlamra utal.)

Az orrból rendszeresen folyó váladék valamilyen többlet miatt van. A fehéres, nyálkás váladék fehérjetöbbletre utal, a vízszerű víztöbbletre, illetve ezzel összefüggésben túlzott sófogyasztásra. A túl gyakori orrvérzés vérnyomás- ill., vérproblémákat jelez.

SZEM

A túlzott könnyezés is a sótöbblet miatt következik be, a nagymértékű csipásodás viszont többletfehérje-bevitelre utal. (A civilizált társadalmakban átlagosan az optimális fehérje két-háromszorosát fogyasztjuk el.) A kidülledt szemek pajzsmirigy problémát jeleznek, a beesett szemek viszont kötőszöveti gyengeséget.

A vizuális diagnosztika egyik hatalmas területe az íriszdiagnózis. A szem a lélek tükre, de ugyanakkor a testé is.

A szem különböző részei az alábbiak szerint adnak információt a testi állapotunkról:

Pupilla               •        Örökletes tényezők

Pupillaszegély      •          Idegrendszer, gerincoszlop

Fodor                   •          Gyomor és bélrendszer

Fodorszegély       •          Nyirokrendszer és mirigyrendszer