Azokon a területeken, ahol nincs kiépítve a csatornahálózat, egyedileg kell megoldanunk a szennyvíz elvezetését vagy tisztítását. Mára már számos lehetőség közül választhatunk. Emésztők hosszú sora közül válogathatunk, illetve az újkeletű biológiai szennyvíztisztítók különböző verzióit is elérhetőek számunkra. De melyik típus a legbiztonságosabb? Melyik biztosítja a stabil működést? Az ÖkoTech-Home szakértői utánajártak...

Minden az iszapszinttől függ

Ha most állunk neki egy szennyvíztisztító berendezés vásárlásának, akkor bizony nagy feladat előtt állunk, hiszen már nagyon sok típusú berendezés közül válogathatunk. Viszont azt mindenképp fontos tudni, hogy a biológiai szennyvíztisztítók – az egyszerűbb oldómedencékkel szemben -, optimális működés esetén teljesen szagtalanul működnek. A berendezés tartalmának színe gyönyörű őzbarna, illata az eső utáni földre vagy avarra emlékeztet.

Amikor elkezdjük használni berendezésünket, először ki kell épülnie a megfelelő baktériumkultúrának, amelyek később a szennyvíz tisztításáért lesznek felelősek. Ennek ideje minimum két hónap. Ezt követően, amikor az iszapszint – azaz a szennyvíz sűrű részének aránya – már eléri legalább a 30%-ot, a rendszer stabilnak mondható. A továbbiakban is érdemes figyelni, hogy az iszapszint ne csökkenjen a kritikus szint alá.

A piacon kapható legtöbb biológiai szennyvíztisztító hasonló elven működik. Azonban amikor eljön a szippantás ideje, a berendezés teljes tartalmát kiszivattyúzzák, így az iszap mennyisége a kritikus szint alá csökken, és újra fel kell állítani a rendszert. Az, hogy elsőre sikerült, sajnos nem jelenti azt, hogy másodjára is magától működni fog.

Fontos tehát, hogy az iszap ne egyszerre legyen elvéve a berendezésből, mivel a gyakori, kis mértékű iszapeltávolítás teszi lehetővé a hosszú távú, optimális működést, amely során a tisztítás hatékonysága folyamatosan magas. Túl magas iszapszintnél dugulások, lerakódások keletkeznek, túl alacsony iszapszintnél pedig nem valósul meg a megfelelő tisztítás.