Ebben a helyzetben jelent új megoldást a Transzfer faktornak nevezett, apró jelző molekula, melyet nagy mennyiségben az anya a szülés utáni órákban ad át utódjának, a kolosztrummal, hogy azok megtanítsák az immunrendszert az alapvető működésekre. A Transzfer faktorok szabadalmazott eljárásnak köszönhetően szájon át pótolhatóak és segítségükkel újraindítható, támogatható a gyenge immunrendszer. Jelentőségük azonban nem ér itt véget, mert támogatásukkal felnőttkorban is újraéleszthető és helyes mederbe terelhető a kisiklott, zavarodottan működő védekező rendszer.

 Mik azok a Transzfer faktorok?

1949-ben Dr. Henry Sherwood Lawrence a világ egyik legkiválóbb immunológusa, a tuberkulózis kutatása során felismerte, hogy a betegséget átvészelt egyén fehérvérsejtjeiből kivont apró molekulákkal a védettség átvihető egy másik egyénre. Ezt a molekulát nevezte el átviteli faktornak, Transzfer faktornak, melyet felfedezőjéről Lawrence Faktornak is hívnak a szakirodalomban. Mindez azonban ma nem volna akkora áttörés az immunrendszer problémáinak megoldására, ha Dr. Paddock és Dr. Wilson kutatásaikkal nem igazolják, hogy a Transzfer faktornak nevezett molekulák a szülő nő és emlősállatok kolosztrumában és a tojás sárgájában ugyanazok, azaz nem fajspecifikus anyagok. Az emberiség számára David Lisonbee biológus- kutató tette lehetővé a Transzfer faktorok pótlását azzal, hogy miután rábukkant Dr. Paddock és Dr. Wilson szabadalmára, amelyben leírták a Transzfer faktornak tehén kolosztrumból és a tyúktojás sárgájából történő kivonását, a szabadalom birtokában azonnal cselekedett, vállalatot alapított és a Transzfer faktorokat kapszulákba csomagolva a világ minden tájára eljuttatta.  Visszaadta a reményt, hogy az immunrendszer működése újraindítható, a külső-belső ártalmakkal szemben történő védekezés helyreállítható.

Hogyan működik a Transzfer faktor?