A stressz és annak különböző formái

Létezik egy fogalom, amit stresszhiányos stressznek hívnak. Gondoljunk csak bele, hogy mit érez egy pörgős munkát végző ember, akit egy betegség hirtelen ágynak dönt. A hirtelen jött, ingerszegény napok hamar unalmassá válnak, és az illető feleslegesnek érezheti magát. Hasonló érzésekkel küzdenek azok is, akik unalmas, egyhangú életet élnek, és akik mindennapjaikból hiányzik a változatosság. Selye János, a stresszelmélet atyja, már az ötvenes években megkülönböztette a „jó” és „rossz” stresszt. A jót eustressznek, a károsítót pedig distressznek nevezte.

A hasznos eustressz és a pusztító distressz

A jótékony eustressz mindennapi életünk része, energiát ad, cselekvésre ösztönöz és segíti küzdelmeinket. A jó stressz olyan kihívás és késztetés, amelytől reggelente frissen ébredünk, napközben pedig lelkesen és kreatívan dolgozunk. Ezzel szemben a túlzott, kontrollálhatatlan „negatív” distressz felmorzsolja energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi kapcsolatainkat és egészségünket.

A stressz hatása a szervezetre

Vészhelyzetekben a test hormonális és idegrendszere azonnal reagál, és minden szerve működését a küzdés vagy menekülés szolgálatába állítja. Például ha békésen sétálunk az utcán, és hirtelen ránk támad egy kutya, szívünk hevesen ver, gyorsabban lélegzünk, a gyomrunk összeszorul. Ezeket a reakciókat a szimpatikus idegrendszer irányítja, mely a vészhelyzetek elhárítására szakosodott.

A modern ember azonban ritkán kerül olyan helyzetbe, amelyben a fizikai harc vagy a menekülés megoldást jelentene. A társadalmi szabályok arra kényszerítenek bennünket, hogy uralkodjunk magunkon. Amennyiben a stresszhelyzetet nem követi testi reakció, a szervezet negatív hatásai felhalmozódnak, krónikus stresszt okozva, amely felborítja a hormonális egyensúlyt és betegségekhez vezethet.