A műanyag szatyrok évtizedek óta a mindennapjaink részeit képezik. Ott vannak az utcákon, a folyókban és az óceánokban egyaránt. A környezetvédelmi aktivisták régóta kampányolnak ellenük, ennek köszönhetően több ország be is tiltotta a használatukat.

Jelenleg több mint 100 országban tiltják a használatukat teljesen vagy részben. A szigorú törvények lassan eredményeket is hoznak, de vajon hogyan is működnek ezek a korlátozások a valóságban?  Mi számít tiltásnak?

A kérdést szabályozó törvények a boltokban használatos szuperkönnyű műanyag szatyrokra vonatkoznak. Van, ahol teljesen kitiltják őket a kereskedelemből, máshol extraadót vetnek ki rájuk, így a vásárlóknak kell pluszban fizetni értük. Ezek a korlátozások legtöbbször azonban csak a vékony zacskókra vonatkoznak, a vastagabb, újrahasznosítható szatyrokra nem.

A jogszabályok szigorúsága más és más a különböző országokban. Kenyában például négy év börtönre és több mint 10 millió forintos bírságra is büntethetik azt, aki ilyen szatyrokat gyárt. A hasonlóan szigorú szabályok gyakoriak Afrikában és Ázsiában, mert ezeket a kontinenseket sújtja a leginkább a fejlett országok műanyaghulladéka. A világon egyébként elsőként Banglades tiltotta be a műanyag szatyrokat 2002-ben.

A zacskók mellett több ország az egyszer használatos műanyag eszközöket is betiltotta. Így tett például az Európai Unió is a szívószálakkal és evőeszközökkel.

Európában eddig 18 ország tiltotta be teljesen a műanyag szatyrokat. Ilyen például Franciaország, Németország, Olaszország és Albánia.